 |
– Ott ragadtam, és elkezdtem egy doktorit csinálni a magyar biotermékek esélyeiről – meséli. – Kilencvenötben jöttem vissza, és megkaptam egy német lapkiadót, hogy irányítgassam.
– Hogy jött a lapkiadás a biotermékekhez?
– Kerestem az utam visszafelé, és a biotermesztés-menedzselésben akkor még nem láttam perspektívát, illetve hiányzott a gazdaságok átállásához szükséges alaptőke.
– Mindenesetre fontos neked az egészséges életmód
– Abszolút, mindig is érdekelt.
– De nem vagy olyan megszállott.
– Nem. Bizonyos szinten bírom a megszállottságot, de nem vagyok olyan elkötelezett
– Mit jelent a megszállottság?
– Jó kérdés
Voltam vegetáriánus pár évig, de nem bírok egy extrém világot túl sokáig. A megszállottság szerintem már inkább egy orvosi kategória.
– Fontosabb a szabadság?
– Épp ezért nem tekintem magam megszállottnak, mert bennem van a szabadság vágya is, hogy egy idő után mindig mást csináljak, és abbahagyjam az addigit. Ha nagyon sokáig egy irányba mentem, akkor szükségem van rá, hogy elinduljak a másikba is. Valami egyensúlyra törekszem, talán. Hogy ha sokáig volt fehér, kell bele egy kis fekete is
– Ez egy kapcsolatnál is így működik nálad?
– (Nevet)
Nem. Inkább azt mondom, hogy nem találtam meg eddig azt a nőt, akinél meg kellene maradnom
Az ismerőseim nem is értik, hogy miért keresek így, az interneten társat, mikor annyi embert ismerek.
– És?
– Szerintem azért, mert nagyon hiszek abban, hogy valahol él az a lány, akivel tökéletesen ki tudnék jönni, csak még nem találkoztam vele. Az internet pedig tágítja a lehetőségeket, hogy egymásra találjunk
Meg így negyven felé közeledve szerintem teljesen logikus és normális, hogy nagyon vágyom már családra, gyerekekre. A legtöbb ember körülöttem már családapa, és nem tudok kapcsolódni hozzájuk
Én sokat utazom a munkám miatt, és olyan jó lenne már, ha lenne kihez, kikhez hazajönni
Egy bázis.
– Volt már hosszabb kapcsolatod?
– Nem. Általában egy idő után elmenekülök vagy bepánikolok
–Mitől ijedsz meg?
– Ez egy furcsa dolog. Gyakran felvállalok kapcsolatokat, csak mert az jobb, mint az egyedüllét. De aztán rájövök, hogy mégsem az igazi. Él bennem valami idealisztikus kép, hogy milyen lenne az
Főleg exbarátnők szokták a fejemhez vágni, hogy ha ennyire ragaszkodom ehhez a képhez, úgysem fogom soha megtalálni
– Nem tudjuk kikerülni a kérdést: milyen az idealisztikus?
– Hogy milyen az ideális nő? Nem tudom így centiméterekben kifejezni
Talán azt várom, hogy az érzéseim azt mondják: ez igen, ő az. Persze vannak elképzeléseim: magas, vékony
Persze az sem kizáró ok, ha van valaki, aki csak 160 centi magas, és megvan az a bizonyos egymásra kattanás
– Milyen nálad az egymásra kattanás?
– Akkor másként kezdem érezni magam és a környezetemet, sokszor még a hangom is megváltozik. Fontos, hogy én hiszem, hogy van valami konkrét értelme az életemnek, egy utam.
– De még keresed
– Igen. És frusztrál, hogy egyelőre nem találom. De sokszor élek át amolyan igazságpillanatokat, amikor egy helyzetben úgy érzem hirtelen, hogy talán közelebb vagyok az igazi önmagamhoz, hogy megtaláltam a kapcsolatot a saját, belső lényemmel.
– Mennyire kell ehhez egy nő?
– Nagyon. Mert csak a másikban láthatod meg önmagad
Ha együtt élnék valakivel, egy családban, ott annyi, és olyan impulzus érne, olyan visszajelzéseket kapnék, mint máshol sehol, és ez nagyon fontos. A gyerekeket pedig imádom: egy kisgyerekkel való együttlét nekem olyan, mint egy nagyon klassz tréning vagy terápiás folyamat, ők még annyira őszinték!
– Egy felnőtt mennyire képes őszintének maradni?
– Nehéz. Olyan szánalmas és szomorú tud lenni, ha az ember szembesül azzal, hogy mindent egy hazug, saját maga által épített légvárra alapozott
Ez mindig egy fájdalmas, de szükséges felismerés, és jó, ha megtörténik. A tudatosság szerintem nagyon alacsony szinten van legtöbb embernél. Gondoljunk csak a tévé agymosására. Én a tévét például tíz évvel ezelőtt kidobtam a lakásból. Persze van internet, ami azért szintén elég sok időt elvesz az ember életéből
De most ezt is csökkenteni akarom. Úgy érzem, elvág az igazi kapcsolatoktól az igazi találkozásoktól. Az igazi jelenléttől
– A romantika is nehezen közvetíthető jelenlét nélkül
Mennyire fontos szerinted ez a nőknek?
– Abszolút fontos. De az én szememben a romantika nem a gyertyafényes vacsorában és a 25 szál rózsában áll, ezek klisé dolgok. Sokkal fontosabb a pillanat meghittsége. Mondjuk amikor leülünk, és csak jelen vagyunk a másik ember számára, vagy felfedezzük a jelen-lét misztériumát egy gyertya lángjában
Mert az egyszerű dolgokban kell felfedezni a nagyszerűséget. Ez a nagy baj velünk, hogy a kis dolgokban nem vesszük észre a csodát, pedig milyen gyönyörű tud lenni egy vízcsepp, ha úgy igazán megnézzük! A munkám is valahol éppen erről szól: újratanulni magunkat, és mindent újból és újból megkérdőjelezni, rácsodálkozni a dolgok létezésére.
– Ilyen nőt keresel?
– Igen, azt hiszem.
– Nem lehet ezt megtanítani valakinek, aki eddig nem volt ilyen?
– Ezen sokat gondolkoztam már. És egyáltalán nem is mondom, hogy csak vegetáriánus, diplomás, spirituális úton járó nők érdekelnek! Amúgy kifejezetten idegesít, amikor valaki reklámozza magáról, hogy mekkora spirituális tapasztalatokkal és tudással rendelkezik: pontosan tudom, hogy ez a dolog nem úgy működik, hogy az ember elvégez egy megvilágosodási intenzív tanfolyamot. Ez egy hosszú út, önmagunk megismerése, “újratanulása”, ami nem mindig egy hollywoodi sikertörténet. A Lánnyal kapcsolatban pedig inkább azt mondom, hogy teljesen el tudom fogadni azt is, ha nem találkozott még ezekkel a dolgokkal, gondolatokkal, de érdekli, és van benne egy vágy, hogy mindezt megismerje: azaz nyitott arra, hogy az életét kiteljesítse, vagy más szemüvegen keresztül lássa a világot. Akit ezek egyáltalán nem érdekelnek, ott nekem game over
például a társkeresők bemutatkozó oldalain is olvasom néha, hogy az illető kedvenc itala a kóla
Én ott már feladom..
– Neked mi a kedvenced?
– Víz. De víz és víz között is rengeteg különbség van
De nem ez az igazi lényeg. Hiányzik az a Lány, pedig nem is tudom még
– kicsoda ő. A jelenléte
És az, hogy tudom, én is másképp működöm akkor, ha megoszthatom magam Vele.
