 |
– Milyen lexikont készítettek?
– A Ruhr-vidék lexikonját. Tízen írtuk, három-négy témakört osztottak nekem. Érdekes feladat volt, de az újságszerkesztést is szerettem.
– Miért költözött vissza Magyarországra?
– Honvágyam volt. Utazni gyakran utazhattam haza, ide Magyarországra, de én vendég voltam itthon is, és kint is. Más érzés egy országban vendégnek lenni, és más oda születni. Én megkaptam a német állampolgárságot is, mégis valahogy éreztették, hogy nem oda születtem.
Németországban a nyolcvanas években kezdtek szaporodni a Zöld Párt helyi
szervezetei, és engem is beválasztottak a helyi elnökségbe; később átkerültem a
szociáldemokratákhoz. Amikor a rendszerváltás után hazajöttem, itthon a
szocialistákhoz csatlakoztam.
Egy darabig itthon is folytattam a publikálást, ma már nem nagyon. Amit írok, azt inkább csak a barátaimnak mutatom meg, és ők néha felhasználják a saját munkáikhoz. Most már inkább csak tolmácsolok, például bíróságokon és üzleti tárgyalásokon.
– Vannak gyerekei?
– Saját gyermekeim nincsenek, ezt nagyon sajnálom. Özvegy vagyok, a párom néhány évvel ezelőtt hunyt el. Az ő gyerekeit neveltük közösen, de az édesanyjuk halálával sajnos eltávolodtunk egymástól. Ez a kapcsolat az édesanya személyéhez volt kötve.
– Mivel foglalkozik szívesen a szabadidejében?
– Nagyon szeretek olvasni, elsősorban történelmi, politikai, filozófiai tárgyú könyveket. Kedvelem a hangversenyeket, az operát és a színházat. A mozit már kevésbé, mert azok a filmek, amiket manapság adnak, nem igazán felelnek meg az igényeimnek. Régebben sokat úsztam és lovagoltam, ma inkább csak futok. Azt viszont, ha az időjárás engedi, minden reggel. Korábban részben a Kedvesem miatt is, aki aktívan részt vett a politikai életben -, viszonylag nagy társasági életet éltem, ez ma már nem jellemző. Viszont az életem szerves része a politika, ami számomra fontos és lényeges.
– Mik az elvárásai egy párkapcsolattal szemben?
– Gazdasági közösség, házasság, gyerekeket együtt nevelni: ezek a fontos dolgok számomra. Ezekkel összeillik a hit, a hagyományos értékrend, amit képviselek. Olyan társat keresek, aki hasonlóan gondolkodik ezekről az értékekről, intellektuális beállítottságú, esetleg érdeklődik a politika iránt, és otthonosan mozog ezekben a témákban. Hiszen az ember mégiscsak a közösségért él, én is közösségi gondolkodásúnak vallom magam. Fontos, hogy megpróbáljuk a világban egyre inkább elhatalmasodó egoizmust visszaszorítani magunkban, én is így próbálok tenni.
Azt tapasztaltam, hogy a párkapcsolatokban fontos a politikai beállítottság, ráadásul nem is annyira nekem, hanem a partneremnek. Ha két alapvetően ellentétes gondolkodású ember találkozik, nehéz elképzelni az együttélést, mert akaratlanul is összecsapnak a nézetek.
– Mi lenne, ha egy olyan hölggyel találkozna, aki nem foglalkozik a politikával?
– Nem tudom, van olyan? Meg lehet úszni, hogy valaki állást foglaljon? Én még nem találkoztam ilyen emberrel. Úgy gondolom, ha valaki egy országban, társadalomban él, nem tudja magát teljes mértékben kivonni a politika alól.
– Milyen hölgyek jelentkezését várja?
– Az egyik legfontosabb, hogy tényleges társkereső legyen. Tapasztalataim szerint sokan vannak az Interneten, akik csak kalandra vágynak, vagy egész egyszerűen a piaci értéküket akarják letesztelni.
Szerintem a korban hozzám illő társkereső nő negyven-ötvenöt éves. Nagyon örülnék, ha lennének gyerekei, két okból is: egyrészt, mert nekem nincsenek sajátjaim, másrészt a klasszikus értelemben vett singles, azaz szinglik ennyi idősen már nem nagyon tudnak alkalmazkodni egy társhoz. Nincs meg a gyermeknevelésből adódó élettapasztalatuk, és ez számomra fontos dolog egy nőben. Ideális esetben házasságot szeretnék kötni, vagy legalábbis olyan szoros kapcsolatban élni, amennyire csak lehet.
Ha fantáziálhatnék, ő is szellemi szabadfoglalkozású lenne, talán együtt is dolgozhatnánk, együtt írhatnánk, fordíthatnánk. Egyszer ez már megvalósult rövid időre, és mondhatom, fantasztikus élmény, amikor két ember ilyen szoros szellemi és érzelmi kapcsolatban van egymással.
