Buli után muffinsütés

Úgy érzi, túl van azon a koron, amikor „csak buliból áll az élet”, szeretne megállapodni. Azt mondja, nehéz egy olyan lányt találni, aki egyszerre szereti a „macsós Antalt”, a „szeretetre vágyó Antalt”, és az „otthon sütő-főző Antalt” is. Ha őt megtalálja, csak akkor lesz igazán boldog.

– Motorozol? Igazi macsó öltözéked van…
– Nem, autózom csak. Négykerék-párti vagyok.

– Milyen kocsid van?
– Hát, most éppen egy összetört ZX-em van…, ezért ide egy Ladával jöttem.

– Mi történt a ZX-szel?
– Egy kamion elvitte a jobb oldalát az autópályán, múlt hét pénteken.

– Autópályán?! Akkor szerencséd volt, hogy túlélted!
– Hát igen, pörögtem egy keveset… Éppen Kiskunfélegyházára mentem le, és egy kamiont előztem, amikor az ő jobb oldali hátulja hozzácsapódott az én bal ajtómnak. Megpördültem, szalagkorlát, de hála istennek nem volt gond.

– Mennyi ideig tartott feldolgozni a balesetet?
– Megmondom őszintén, magam is meglepődtem, hogy nagyon nyugodtan viseltem az egészet. Nem lettem ideges, életem filmje nem pörgött le előttem… Utóbbit sajnálom, mert így nem tudtam eldönteni, hogy eddig jól éltem-e, és hogy kellene-e változtatni?

– Mit dolgozol?
– Pénteken felmondtam.

– Péntekig mit dolgoztál?
– Egészségügyi előadó voltam, alternatív gyógytermékekkel kereskedtem. Mágneses lepedőkkel, ágybetétekkel.

– Őszintén, működnek ezek az alternatív gyógymódok?
– Persze, ezek a matracok is egész jók. Jó rajtuk aludni! Amikor kiszállítják, akkor vékonyak, mint az ujjad. Aztán 24 óra alatt eléri a teljes méretét, és amikor ráfekszel, akkor szépen felveszi a tested formáját. Amikor leszállsz róla, akkor meg visszanyeri. 15 év garanciát adnak rá, ami szintén elég jó.

– Miért mondtál föl?
– Sokat kellett utaznom, különböző városokba jártunk folyamatosan. Egy idő után már nem szerettem idegen városokban, szállodákban lakni, egész délelőtt várni a kora estét, amikor végre tarthat egy előadást az ember.

– Mennyi ideig csináltad?
– Másfél évig.

– Hány éves vagy?
– 34 leszek.

– És most mi lesz? Mi az új terv?
– Hát, megpályáztam egy területi képviselői állást egy kanadai multinacionális cégnél, és jelentkeztem egy fejvadász céghez is.

– Mint fejvadász?
– Nem, nekem a lesz a dolgom, hogy a különböző nagyobb vállalatokat, győzzek meg arról, hogy idénymunkára ne vegyenek fel külön embereket, hanem inkább béreljék a munkaerőt!

– Nagyon nyugodtnak tűnsz ahhoz képest, hogy állást keresel…
– Persze! Szerintem manapság csak az nem dolgozik, aki nem akar, vagy aki úgy érzi, bizonyos munkák degradálják. Én egy dolgos ember vagyok.

– Milyen munkatárs vagy?
– Megalkuvó. Soha nem azt nézem, hogy a főnök mennyit keres, és ezt a tanácsot gyakran mondom a kollégáimnak is. Ha a főnök BMW-t vesz, meg Porschét, az az ő szuvenír joga. Nekünk előre megmondták, hogy ezért a munkáért ennyit fizetnek. Ha elvállaltuk, akkor ennyiért csináljuk végig! Ha nem tetszik, le kell lépni… Mindig is ilyen voltam. Ha valami nem tetszett, leléptem. Pénteken jött egy kósza ötletem, és felmondtam, ennyi. Majd szombaton vettem egy újságot, és kapásból öt helyre jelentkeztem. Remélem, összejön, de ha mégsem, akkor is elmehetek bármelyik gyárba dolgozni, akár három műszakban. Így kereshetek 120-150 ezer forintot, amíg nem találok új, jobb állást.

– Egyedül laksz?
– Igen, egy tömbházban van lakásom, Tatabányán.

– Két munkahely között biztos jobban tudsz élni a hobbijaidnak…
– Hát, most kevésbé, mert ugye összetört az autó… A legjobban egyébként vezetni szeretek. Tudod, régebbem sofőr voltam, és minket meg is tanítottak vezetni, nekünk el kellett járni vezetésoktatásra!

– …?
– Például – ha fékezned kell hirtelen, mert előtted áll egy autó. Az ember automatikusan benyomja a féket, és tekeri a kormányt… aztán csattan. Mert hiába kormányzol, ha blokkol a kerék, attól még az autó mindig egyenesen megy. Namármost, hogyha benyomod a kuplungot-féket padlóra, alászeded a kormányt arra, amerre ki akarod kerülni, kicsit fölszállsz a fékről, és az autó máris megy arra, amerre szeretnéd… De vannak trükkök jeges útra, havas útra is…

–A vezetés mellett más hobbijaid is vannak?
– Szeretek mindent, ami leköt. Csináltam bútort, saját magamnak asztalt, tévéállványt.

– Ezermester…?
– Alumínium csővázakból raktam össze. Lakatos barátaimmal megcsináltattam, amire gondoltam, ők legyártották, majd elmentem a lapszabászhoz, kiszabattam, hazamentem, és összeraktam az asztalt.

– Ez kellemesen hangzik.
– Az volt. Mindig mindennel lekötöm magam.

– Mesélj még erről a mindenről!
– Anyu vett egy régi parasztházat, teljes egészében mi újítottuk fel. Mi építettük a teraszt, a fűtést, a vízvezetéket, a szennyvízrendszert.

– Szórakozás?
– Mostanában kevésbé. Legalábbis itt, Tatabányán elég minimálisan. Nincs rá nagyon lehetőség.

– Miért?
– Nincs olyan szórakozóhely, ahol igazán jól érezném magam. Vannak diszkók, de azokba nem az én korosztályom jár. Már nem szeretek oda járni, elmúltam 20-22 éves. Ha mégis elmegyek, akkor valami alkalmi kapcsolatot össze tudok szedni, de ezek hosszú távon esélytelenek.

– Milyen kapcsolatot szeretnél?
– Mindenképpen stabil kapcsolatot, ami most már egy életre szól. Csak hát nehéz megtalálni. Próbálkoztam sokszor, az Interneten is, de elég sokszor sznob lányokkal hoz össze a sors (és a világháló). Néha már csak a kíváncsiság miatt kevesebbnek állítom be magam, mint ami vagyok. Azt írom, hogy tisztességes, de nem túl divatos munkát végzek: árkot ások, építkezésen dolgozom… eddig mindenki azonnal abbahagyta a levelezést, abban a pillanatban már nem voltam érdekes.

– Azért érthető, hogy ha egy nő hosszú távra gondolkozik, és vannak elképzelései, akkor odébbáll, ha kiderül, hogy a férfi nem az, amikre vágyik. Nekem tisztességesnek tűnik, hogy nem áltat tovább, hanem odébbáll. De miért mondasz kevesebbet magadról?
– Nem tudom…

– Neked mi a fontos egy nőben?
– Nekem mindegy, honnan jött, az érdekel, hová tart. Mik a céljai, mit akar a jövőben.

– Mit akarjon?
– Egy biztos családi hátteret. Legyen őszinte, nyílt, és főként hűséges. Mondja meg, ha bántja valami. Ha csak utal rá, várja, hogy vegyem észre, akkor lehet, hogy akaratom ellenére elsiklok a dolog felett. Ha elmondja, akkor tudok ellene mit tenni.

– Mondtad, hogy az egyik legfontosabb neked a hűség. Voltak ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataid?
– Volt ilyen, de csak egyszer. De hála istennek eddig olyan nőkkel akadtam össze, akikkel ezt meg lehetett beszélni.

– Te hűséges vagy?
– Én az vagyok.

– Hány éves nőket keresel?
– Azért túl idős ne legyen hozzám, de túl fiatal se. 25 és 35 között, bár még a 25 is elég fiatalnak tűnik nekem…

– Barátnőt keresel, vagy feleséget?
– Barátnőt mindig találhat az ember. Az egy dolog. De ahhoz, hogy olyan kapcsolatot teremtsen az ember, amiből majd családot lehet alapítani, az már teljesen más.

– Mik a legfontosabb értékeid? Mire vagy büszke?
– Talán az empátiakészségemre. Elég jó az alkalmazkodóképességem, a problémamegoldó képességem. De túl nagy az igazságérzetem. Nem tudok csöndben maradni, ha úgy érzem, igazságtalanság ér.

– Milyen zenét hallgatsz?
– Sokfajtát. Mostanában nagyon szeretem a kemény rockot, a Rammsteint, a Tankcsapdát, a Lordot. De a diszkótól a klasszikusokig sok mindent elhallgatok.

– Klasszikusokig?
– Van 36 klasszikus CD-m.

– Olvasni?
– Kalandregényeket. Kedvencem Leslie L. Lawrence.

– Háziállatok?
– Van egy kutyám, egy golden retriever. Most anyuéknál lakik, egy családi házban. Egy fantasztikus barát, Oszkárnak hívják. Nagyon okos, nagyon jól tanítható. Minimális foglalkozással nagyon jó eredményeket lehet elérni vele.

– Hányszor találkoztok?
– Hetente kétszer-háromszor biztos. Általában a hétvégeken megyek ki szüleimhez. Tudod, hogy van ez: szülők, kutya, és így ráadásul hétvégén főznöm sem kell.

– Egyébként főzöl?
– Még sütök is! Stahl Judittól tanultam… Legutóbb a muffinokat próbáltam ki, és nagy sikerük volt az ismerősök körében.