Egy pohár muskotály

Szereti az életet, a barátait, a nevetést, a kirándulásokat. Nem szereti az anyagiasságot, a sznobizmust és a „plázacicákat”.

– Hol dolgozol?
– Művezető vagyok Kispesten, egy gépgyárban.

– Mit csinál egy művezető?
– Van körülbelül 25-30 beosztottam, őket irányítom. Emellett megszervezek mindent, ami ahhoz kell, hogy működjön a folyamatos termelés. Tartom a kapcsolatot a társüzemekkel, én igénylem meg a szükséges anyagokat, én intézem a termékeink átadását.

– Szereted a munkád?
– Élvezem.

– Régóta csinálod?
– Lassan öt éve. Egyetem után egy másik munkahelyen kezdtem, de hasonló beosztásban, hasonló feladatkörrel.

– Jó főnök vagy?
– Kedvelnek.

– Alulról-felülről egyaránt?
– Alulról biztosan, felülről nem tudom, kevés a visszajelzés. De például az előző cégemnél azt mondták, hogy bármikor visszamehetek.

– Műszaki egyetemet végeztél, ugye?
– Igen, kohómérnöki diplomám van.

– Mit csinálsz szabadidődben?
– Szívesen vagyok együtt a barátaimmal. Lányok-fiúk vegyesen, nem savanyodtam meg egy bizonyos körben.

– Sok barátod van?
– Nyolc-tíz ember, egy kellemes kis társaság! Van, amikor ez az öt ember megy el szórakozni, van, amikor az a hat. Törzshelyeink nincsenek, általában összejövünk valamelyikünknél, ahol iszogatunk, beszélgetünk, felszabadulunk, majd elmegyünk táncolni.

– Mit szeretsz inni?
– Társalgás közben sört. Egyedül, tévé előtt sosem. Röviditalból a Becherovkát kedvelem, borból pedig a muskotályos fehérbort.

– Említetted a tévét. Miket nézel?
– Elsősorban vígjátékokat. Kedvenceim a Rém rendes család, a Cheers, a Taxi… most mindegyiket a Cool csatornán adják. De be kell vallanom, annyira nem köt le a tévé. Általában hét-nyolc óra körül kapcsolom be, ha hazaértem. Nem vagyok híradós alkat, inkább teletexten csípem el a legfontosabb híreket.

– Egyedül laksz?
– Most már nem, egy jóbarátommal ketten bérelünk egy lakást. Mindketten miskolciak vagyunk, régen is munkatársak voltunk, és mióta átcsábítottam a céghez, ismét együtt dolgozunk.

– Ki főz?
– Én, viszont ő sok ételt hoz otthonról…

– Szeretsz főzni?
– Szívesen főzök. Mondjuk pekingi kacsát ne várj tőlem, de a férfiasabb dolgok mennek. Főzök székelykáposztát, vörösboros marhapörköltet, rakott káposztát, paprikás krumplit, tésztákat… Hetente egyszer-kétszer mindenképp odaállok a fakanál mögé, ha már unom a rizst és a sült húst.

– Sportolni szoktál?
– Régen focizni jártam el, mostanában inkább marad a séta meg a nagyobb kirándulások. Ha Miskolcon járok, akkor szoktam biciklizni is. Most, hogy jön a tavasz, valószínűleg ide is veszek egy biciklit. Emellett azt tervezem, hogy autót vásárolok, így hamarosan már messzebb is el fogok járni kirándulni.

– Milyen autót szeretnél?
– Egy középkategóriásat. Egy 8-10 éves Suzukiban gondolkodom.

– Akkor nem veszel fel hitelt …
– Nem, semmiképpen sem, nem bízom a hitelekben. Átnéztem a konstrukciókat, és láttam, hogy ha mondjuk fel akarok venni 350.000 forintot, akkor két év alatt ötszázat kellene visszafizetnem.

– Feltűnt, hogy gyors és rövid válaszokat adsz. Mintha túl akarnál lenni az egészen.
– Nem, egyáltalán nem. Általában is gyorsan beszélek.

– …
– Most direkt hallgatsz, ugye? Ez az a rész, amikor nekem kellene megszólalnom…

– Hát…

– Rendben. Akkor még elmesélem, miket szeretek még. Szívesen hallgatok zenét, főleg a nyolcvanas évek zenéjét kedvelem. Gyűjtögetem is őket, MP3 formátumban.

– Számítógép guru vagy?
– Á, egyáltalán nem! Csak egy lelkes amatőr, aki azért egyre több dologra rájön. Egyébként itt is jellemző rám, hogy nem a legújabb, high-tech dolgokat, hanem a bejáratott, megbízható gépeket kedvelem.

– Mindig ilyen óvatos vagy?
– A fontosabb dolgokat alaposan átgondolom. Azt nem, hogy ma éppen mit egyek, de azt, hogy milyen lakást vagy autót vásároljak, ezerszer is végigzongorázom magamban. Alapos ember vagyok. Mint mérnök, a munkahelyemen is igyekszem gyorsan, ám megfontoltan cselekedni.

– És ha rossz döntést hozol?
– Vállalom a következményeket.

– Az a típus vagy, aki „dafke” véghez viszi a döntését, vagy – ha közben rájössz, hogy tévedés volt – akkor módosít rajta?
– Utóbbi, nem vagyok fafejű. Ha kell, nem okoz gondot elismerni a hibám, és felülbírálni önmagam.

– Mennyire vagy tudatos a párkapcsolatokban?
– Nem értem a kérdést, mire gondolsz?

– Előre megtervezed a hódítás menetét? Első randin ide megyünk, második randin oda, majd csók, harmadik randin amoda…
– Van egy kedves hely, amit ismerek, és szerintem ideális első randira. Az összes többi majd kialakul, nincsen túltervezve…

– Mikor volt az utolsó komolyabb kapcsolatod?
– Másfél éve fejeződött be. Négy évig tartott. Azóta próbálkozások voltak, de csak néhány randevút értek meg.

– Kiábrándultál?
– Ez erős szó, de rájöttem, hogy a lányok nem feltétlenül engem keresnek, ezért az utóbbi néhány hónapban „pihentettem magam”. Úgy vettem észre, hogy a hölgyeknek igazából a magas, jóképű, jó kiállású férfiak kellenek. Az nem számít, hogy tisztességes, becsületes, viszonylagos egzisztenciával rendelkezik… a lényeg, hogy levegyem a lábáról első látásra. Hiába mondják a lányok, hogy nekik egy rendes fiú kell, és hogy nem számít, hogy néz ki… Nagyon is számít, hogy néz ki. A hölgyeknél fontosabb a külcsín, mint a belbecs.

– A férfiaknál is, nem?
– De, nagyon sokan így gondolkodnak. Én máshogy látom. Nem vagyok jóképű, nem vagyok milliomos, de nem is a szupermodellekkel próbálkozom. Inkább az a lényeg, hogy helyes, kedves lány legyen. És intelligens, tudjunk beszélgetni, találjunk közös témákat.

– Ez eléggé közhely. Egy korodbeli férfinak ennél biztos határozottabb elképzelései vannak. Ha másról nem, arról, hogy mi nem kell neki…
– Nem kellenek a divatcicák! Nem szeretem azt, aki az ízlésében sznob, akinek a bútor csak IKEA lehet. Nem keresem azt, aki BOSS öltöny alatt nem áll szóba senkivel. Legyen igényes, de visszafogott.

– Egy kapcsolatban te vagy az uralkodó, vagy a lány?
– Úgy érzem, hogy a régebbi kapcsolataimban egyenrangúak voltunk a lányokkal. Szerintem ez így helyes.

– Mik számodra a legfontosabb emberi tulajdonságok?
– Egy nőben?

– Egy emberben.
– A szorgalom és a becsület. Akinek ez megvan, abban meg lehet bízni.

– A szorgalmas emberben vagy a becsületesben?
– Szerintem aki szorgalmas, az valószínűleg becsületes is.

– Nőkben bízzon az ember?
– Én eddig mindig megbíztam, és most is bízom. Máshogy nem menne, a bizalmatlanság megmérgezi az ember életét.