 |
– Gyulán születtem, majd Sarkadon éltünk, ott jártam az iskoláimat is. Elég jó tanuló voltam, a szegedi József Attila Tudományegyetemre felvételiztem, programozó matematikus szakra, itt 1990-ben diplomáztam. Békéscsabán dolgoztam, mint számítástechnikai munkatárs. Ezek elég szép évek voltak, érdekes volt a munkám is, a kollégáimmal színházba jártunk, uszodába. Ott kezdtem el táncolni.
– Milyen táncot?
– Társastánc. Ezt mind a mai napig folytatom, most is onnan jövök. Békéscsabán nem nagyon volt lehetőség, de 2001-ben jöttem fel Budapestre, azóta intenzívebb lett a viszonyom a tánccal.
– Melyik tánc a kedvence?
– Cha-cha-cha, jó kis latin.
– Van állandó partnere?
– Tulajdonképpen állandó partnerrel táncolok, tanfolyamonként mással.
– Családi állapota?
– Nőtlen. Úgy gondoltam, hogy először a karrieremet fogom fölépíteni, és körülbelül harmincéves koromra, mire már lesz házam, autóm és kellő anyagi hátterem ahhoz, hogy családot alapítsak, akkor majd elkezdek családot alapítani. De a dolgok nem így működtek. Karrierem az lassan épült, még épülget, és család még sehol.
– Voltak komolyabb kapcsolatai?
– Volt egy élettársam, akivel a tánciskolában jöttünk össze és egy nagyon szép kapcsolat volt, két évig tartott. Aztán az abbamaradt és egy éve újra keresem a párom a tánciskolában vagy az Interneten. Sokat dolgozom, ez elég sok időt elvesz tőlem. Most készülünk egy fellépésre is, ezért a hétvége általában a tánc jegyében telik.
– Táncon kívül milyen hobbijai vannak még?
– A sport nagyon sokat jelent az életemben, szinte azt mondhatnám, hogy tartást ad. Úszom, futni szoktam, leginkább a Margitszigeten körözök, és a természetjárás az, ami nagy hobbim még. Ha jó idő van és lehet menni, akkor irány a Budai-hegyek. Minden csúcsot megjártam már.
– Előveszi a térképeit és követi az útvonalat?
– Megnézem és aztán hajrá. Leginkább egyedül megyek, nem vagyok másra utalva, aki nem bírná esetleg az iramot.
– Lehet, hogy nem bírná?
– Hát lehet. Olyan húsz kilométer volt eddig a leghosszabb táv, hegyen föl-le. Ez elég kemény, ha valaki nincs edzésben.
Évek óta vágyom arra is, hogy teniszezzem, de ehhez már partner kéne, páros játék, amit nem lehet magányosan űzni.
– Milyen hölgyet képzel el maga mellé társnak?
– Ami engem először megfog egy hölgyben, az a külső. Magas legyen, szép sudár, vékony, csinos. Ha ez megvan utána már előtérbe kerülnek a belső tulajdonságok.
Szeretném, ha azt az értékrendet követné, amelyet én is képviselek, és ezek nem az igazán trendi dolgok. Nekem első a család, és a gyerekek. Ha ő is így gondolja, ezek mentén áll össze a dolog.
– Nagy családot szeretne?
– Nagyot! Négy gyereket. És vagy húsz unokát. Hetven éves koromba ne tudjam őket összeszámolni. És szeretetet. Azt hiszem, hogy a szeretet a legfontosabb.
Befejezzük az interjút, Gábor megkönnyebbülve rám mosolyog.
– Nem beszéltem ennyit már hónapok óta mondja.
– Nem beszédes?
– Nem igazán.
– Azt sem szereti, ha a másik beszédes? Van olyan hallgatag ember, akit zavar, ha a másik sokat beszél.
– Egy ideig tudom követni, de ha elszakad a fonál, akkor baj, ha beszélnek mellettem.
– Kell a csend?
– Kell a csend is, de szeretem, ha kérdeznek.
– Mire jó a csend, milyen csend?
– A természetes csend. Alapvetően vidéki embernek tartom magamat, akkor is, ha most Pesten élek. Nekem az nagyon furcsa volt, mikor ide kerültem, hogy minden olyan zajos volt. Zajos volt a lakás, ahol laktam, jöttek-mentek az autók, beszűrődött a villamos zaja. Nekem szükségem van arra a jó kis csendre, amit megszoktam.
Gábor hamarosan költözést tervez, a forgalmas, belvárosi körútról egy nyugodtabb környékre vágyik. Ám, hogy hol is lesz következő lakhelye, ez leendő partnerén is múlik.
