Mindez csak akkor derült ki, amikor a beszélgetés napján jókedvűen megjelentek a műteremben.
– Tényleg egy barátod révén kerültél be?
– Igen, először ő próbálkozott a cafén társkereséssel, és ő ajánlotta nekem is. Kitöltöttem az interneten az űrlapot, és engem is felhívtatok. Három éve vagyok egyedül, körülbelül az államvizsga és munkakezdés ideje óta. A munka miatt nehezebb lett a társkeresés, mert sokkal kevesebb ideje van az embernek végigjárni azokat a szokásos köröket, amiket egyetemistaként még megtehet.
– Mi a végzettséged?
– Környezetmérnök vagyok. Osztályvezetőként a feladatom, hogy a hivatalos ügyeket bonyolítsam a hatóságok és a cégünk között. Mivel az ellenőröknek nem mindig a munkaidő elején jut eszükbe a cégünk biztonsági intézkedéseit ellenőrizni, illetve a munkámból kifolyólag elég nagy felelősség terhel, ezért gyakran kell túlóráznom.
– Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?
– Nemrég rájöttem, hogy van egy kis pótolnivalóm, mert a szakközépben nem szerettem verseket olvasni. Úgyhogy József Attilát és Radnótit olvasok jelenleg, előtte pedig Rejtőtől olvastam elég sokat. Egyébként kedvelem a magyar popot, és rockot, az Illés, Metró, Omega zenéjét.
Emellett nagyon szeretek mászkálni, és kifejezetten nem szeretek egyhelyben maradni. Munka után sem szoktam egyenesen hazamenni, inkább sétálgatok a belvárosban, vagy valami zöldövezetben. A barátaimmal szoktunk járni kirándulni, néha akár többnapos túrákat is szervezünk. Ilyenkor kijelölünk egy pontot a turistaútvonalon, viszünk sátrakat, aki teheti, otthon hagyja a mobilját, és élvezzük a szabad levegőt. Az esetek nagy többségében ezt a lányoknak nehezebb megszokni, mert néha nem tudnak fürdeni, de ezt leszámítva mindig jól érezzük magunkat. Van, aki fotózik közben, van aki leveleket, növényeket gyűjt, én az ásványokat kedvelem. Régebben vonzódtam a földtanhoz és földrajzhoz, mára ennyi maradt belőle, hogy ásványokat gyűjtök. Persze nincs tele minden helyiség az én kavicsaimmal otthon, inkább csak számomra különleges darabjaim vannak.
– Nagy társaság gyűlik ilyekor össze?
– Az igazán hosszú túrákhoz azért érdemes viszonylag nagyobb csapattal menni, de ez a szám változó. A létszám persze programtól is függ, a négyfős beülős estéktől a harmincfős túrázásig bármi elő szokott fordulni. Egy túl nagy társasággal mondjuk nem is nagyon lehet beülni sehova. Ilyenkor inkább felmegyünk valakihez.
– Sportolsz valamit?
– Kéthetente eljárok úszni, mert az a legjobb mozgásfajta, mindennél jobban átmozgatja az egész testet. Otthon futok, és néha focizom, kosarazom.
– Van valami álmod?
– Régebben királyfi akartam lenni, de az óvodában felvilágosítottak, hogy tegyek le róla. Viccet félretéve, semmi megvalósíthatatlan. Nem akarok elérhetetlen célokat kergetni, mert azok az embert boldogtalanná, elégedetlenné teszik. Boldog családot, gyerekeket szeretnék. Jó lenne, ha le tudnám élni úgy az életem, mint mondjuk a szüleim. Ezért olyan lányt szeretnék magam mellé, aki nem akar leláncolni, megváltoztatni, ahogy ő akarja. Jöjjön velem ő is kirándulni, sétálni, nagyjából azok a dolgok érdekeljék, mint engem. Ha mindig mindenkiért megváltoztam volna, éppen az aktuális kívánságok szerint, már nem is ismernék magamra.
