“Szeretet adni és szeretve lenni”

– Tudni kell új életet kezdeni, hiszen minden nap, amelyben nem szerethetünk, elveszett. Velem megtörtént, mert így hozta a sors, s így kellett lennie – mondja Imre. – De megedzett és sok mindent átértékelt az életemben. Fogékonyabb lettem mások világa, érzései iránt. Önzetlenebbé, megértőbbé, s talán egy kicsit jobb emberré is váltam. Eme korszak lezártával ismét képes vagyok arra, amire az ember teremtetett: szeretetet adni és szeretve lenni. Munkám során – hiszen rendszergazdaként és programozóként dolgozom – sok emberrel találkozom, s ez megerősít abban, hogy a mindennapok sokkal kellemesebbé, szebbé tehetőek egy kis odafigyeléssel és törődéssel.
 
Imre arról mesél, hogy szerinte elég nehéz teljesen megismerni a másikat egyetlen találkozáson. Bár könnyedén ismerkedik, személyében ugyanúgy ott van az álmodozó gyermek, mint a racionális férfi, s ez néha félreértésekre adhat okot. Fontosnak tartja még, hogy egy komoly kapcsolatot csak akkor érdemes kezdeni, ha az ember tisztában van önmagával, s a lelke mélyén már megtalálta azt a boldogságot, amelyet a másikkal meg akar osztani. Csak így lehet és így érdemes egy másik ember világának megismerésébe vágni. Szerinte mindig tudni kell, hogy mi van bennünk, s hogy merre tartunk.

– Ezek szerint te tudod, mit akarsz?
– Persze! Határozott álmaim és céljaim vannak. De egy párkapcsolatnál nem az a fontos, én mit akarok, hanem hogy mire vagyunk képesek együtt. Mi kell egy jó párkapcsolathoz? Hogy egyformák legyünk, kiegészítsük egymást, mégis valamiben különbözzünk. Legyünk sikeresek együtt, de álljunk meg a saját lábunkon is.

– Karrierista vagy?
– Csak a jó értelemben. Úgy érzem, a szakmámban – korábban számomra elképzelhetetlennek tűnő – sikereket értem el, s megteremtettem azt az egzisztenciát, amely kiindulópontja lehet egy boldog, harmonikus családnak. Ezért dolgozom, ezért alakítom az életemet tudatosan, de mindig hagyok benne egy kis helyet a véletlennek és váratlannak. De a legfontosabb mindig is a család. És bár leendő páromban nem csak lelki társam keresem, hanem majdani gyermekeink édesanyját is, fontosnak érzem, hogy a saját maga által választott hivatásában is helyt álljon. Egyrészt így megvalósíthatja önmagát, másrészt nem tartom szerencsésnek, ha egy család csak az egyik szülőtől függ. Hiszen ha úgy hozza a sors, hogy velem történne valami, kiszolgáltatottá válnának, amit senki sem szeretne.

– Milyen lányok jelentkezését várod?
– Körülbelül húsz és huszonhét év közöttiekét. Bár egy húszéves még nem szeretne gyermeket, egy huszonhét évesnek pedig már valószínűleg sok csalódása volt, zárkózottabb, és sok sebet hordoz a szívén. Az számít igazán, hogy megtaláljuk egymásban azt, amit keresünk. De mindenféleképpen valaki olyat, aki mer álmodni, s az álmait megvalósítani.

– Meddig tart nálad a személyes szabadság egy párkapcsolatban?
– Ebből a szempontból konzervatív felfogású vagyok, tehát számomra a megcsalás bármilyen formája elképzelhetetlen. Ameddig a kölcsönös bizalom fennáll, és a dolgokat – jókat és rosszakat egyaránt – meg lehet beszélni, addig működik egy kapcsolat, tovább már nem igazán. De ameddig ez megvan, addig a támogatás, és nem a korlátozás híve vagyok.

– Hogyan képzeled el az első randit?
– Teljesen attól függ, hogy kivel találkozom, s hogy mit tudtunk meg egymásról a levelezésünkben. De mindenféleképpen oldott, nyugodt találkozásnak kell lennie, melyben nincsen helye feszengésnek, kínos csendnek és banális félreértéseknek.