Sajnálom, hogy így alakult…

Fülöp Edit

– Német nyelvet tanítottam egy középiskolában, ám egyre kevesebb gyerek akart németül tanulni, így végül megszűnt az állásom – meséli. – Egy nyelviskolában ajánlottak állást, de közölték, hogy ki kell váltanom a vállalkozói engedélyt. Mivel nagyon kis óraszámban kellett volna tanítanom, kiszámoltam, ez nagyon nem érné meg. Úgy döntöttem, inkább magam próbálok tanítványokat szerezni, és otthon adok órákat.
Klárit egyik tanítványa ajánlotta a másiknak: ma már reggel nyolctól este hétig tanít.
– Egészségbiztosítást fizetek, de semmi mást – vallja be. – Egyre többet gondolkodom azon, hogy mégiscsak létrehozok valamiféle vállalkozást, mert szeretnék nyugodtabban élni. Feltehetően akkor sem fogom bevallani az összes jövedelmemet, de mind gyakrabban idegeskedem: mi lesz, ha egyszer valahol észreveszik a „hiányomat”? Arra is gondolnom kell, hogy előbb-utóbb gyerekem születik… Sajnálom, hogy így alakult, én igazából úgy indultam, hogy állami állásban, „biztonságban” fogok dolgozni. A nyugdíjra is gondolnom kell, bár még távol van (harmincegy éves vagyok), ezért ideje lenne bejelentkeznem valamelyik nyugdíjpénztárba.

Fülöp Edit: – Két út áll Klári előtt. Az egyik, hogy kiváltja a vállalkozási engedélyét, és valóban megpróbálja az anyagilag megterhelőbb „fehér” munkát, cserébe a jövőbeni biztonságért. A másik, hogy továbbképzi magát – mondjuk, megtanul angolul –, hiszen két nyelvvel nagyobb az esélye arra, hogy visszatérhet az iskolákba tanítani. A területileg illetékes munkaügyi kirendeltség támogatja az ilyen továbbképzéseket.

A témáról bővebben a Nők Lapja április 20-án megjelenő 16-ik számában olvashatsz!