Szakítás után

– Így utólag visszagondolva kissé ironikus, hogy miért éppen az nlc-n próbálkozom a társkereséssel. A Nők Lapja Cafét ugyanis a volt párom révén ismerem, akivel nemrég szakítottunk. Hogy úgy mondjam, a nlc miatt szakítottunk, de ez egy másik történet.

– Régóta voltatok együtt?
– Hét éve. Hosszú idő, azt mondják az emberek hétévente változnak. Lehet, hogy valami ilyesmi lehetett az oka a mi szakításunknak is, hiszen eddig nem voltak problémáink. Hét év alatt az ember elszokik az ismerkedéstől, randizgatástól. Nekem is furcsa még ez az új helyzet.

– A bemutatkozásod néhány sorában is érződik, megbántottak.
– Igen. Számomra nagyon fontos az őszinteség, legyen szó párkapcsolatról vagy barátságról. Vidéken születtem, az egyetem alatt költöztem fel Budapestre. Az első években feltétlen bizalommal voltam mindenki iránt, ezt többen ki is használták. Két dologban is hatott rám a főváros. Egyrészt bizonytalanabb lettem az idegenekkel szemben. Ez annak köszönhető, hogy olyanoknak is bizalmat adtam, akiknek nem kellett volna. (Igaz viszont, hogy olyan barátokat is szereztem, akiket nem talál az ember minden bokorban.) Másrészt én is átvettem lassan azt a gyorsabb, pörgősebb életritmust, ahogyan a budapestiek élnek. Egy vidéki ember számára ez a tempó nagyon szokatlan, sőt néha követhetetlen. Amikor ideköltöztem, nem kedveltem a városi hangulatot, az emberek mentalitását, hogy szinte személytelenül léteznek a tömegben, és az állandó dugókat. Ma már nekem furcsa, ha hazautazom a szüleimhez.

– Mivel foglalkozol?
– A BME-n végeztem gyártástechnológusként, most egy orvosi műszerekkel foglalkozó cégnél dolgozom, mint gépész tervező. Az új műszerek formájáért vagyok felelős, külső megjelenést és anyagot adok nekik. Úgy érzem, ehhez a munkához jó rajzkészség, térlátás és némi kreativitás, művészi hajlam is kell. Szeretem ezt a munkát, mert mindig új kihívásokat jelent.

– Azt írod a bemutatkozásodban, hogy imádod a sportokat.
– Így is van, sportos alkatúnak érzem magam, és mindennemű mozgást, sportolási lehetőséget szeretek. A sokat sportolok kijelentésbe belefér a futás, kondizás, úszás, és a csapatsportok, mint a foci és a kosárlabda. Nem részesítem egyik műfajt sem előnyben, azt szeretem, hogy mindet egyszerre tudom vegyíteni az életemben. Szeretem benne azt a változatosságot, ami így jobban kikapcsolja az embert, mint egy mindennapos monoton edzésprogram.

– Mit csinálsz szabadidődben?
– Amikor sok a szabadidőm, beiratkozom valami rövidebb tanfolyamra. Ha ennyi azért még sincs, a számomra érdekes területeknek utána olvasok a szakirodalomban, Interneten. Ami kifejezetten érdekel, az egyrészt munkámból eredően a műszaki jellegű dolgok és a számítástechnika, emellett pedig az autózás és az egészséges táplálkozás.
Ettől még nem vagyok egy könyvmoly, hiszen ha van kivel, a kedvenc időtöltésem mégis az utazás. Mindegy, hogy baráti társasággal, vagy kettesben; városnézés vagy tengerparti nyaralás; a lényeg az új, ismeretlen helyek felfedezése. Mostanában a természetjárás kezd igazán a kedvencem lenni. Nagy élmény, ami sok energiát ad.

– Milyen lányra vársz?
– Akitől őszinteséget és hűséget kapok, ugyanúgy, ahogy azt ő tőlem megkapja. Ez a múltbeli tapasztalataim miatt kiemelten fontos. Harminc éves vagyok, így szerintem hozzám korban a huszonöt-harminc éves lányok illenek. Kifejezett kívánságaim vagy elvárásaim nincsenek. Talán csak egy, inkább a sportos, vékony alkatú lányok tetszenek jobban, mert én is sportos alkat vagyok. Az előző kapcsolatomban is szerettem volna már gyereket, de úgy éreztem, a barátnőm még „nem élt eleget”, nem vállalna fel ekkora felelősséget. Nem szerencsés, ha alapvetően eltérő jellemek próbálják egymást megváltoztatni. Ha találkozom egy lánnyal, akivel kialakulni látszik valami, de ő a közeljövőben nem akar még gyereket, megvárom, amíg megérik rá a kapcsolatunk. De ehhez az kell, hogy mindketten úgy érezzük, ő az, akivel közösen gyereket szeretnénk.
Teljesen átlagos dolgokra vágyom. A cél egy boldog család, ahol nincsenek anyagi gondjaink, és szépen élünk.