 |
Belgyógyász édesanyja a természetes szülésről beszélt a lányának, sebész édesapja kijelentette: olyan szülészorvos kell, akivel ha minden rendben megy nem is találkozol a szülőszobában, de ha baj van, akkor mindenképp kivarázsolja belőled a babát
Ehhez képest Kriszta azzal állított be dr. Fülöp Tamáshoz, hogy szívesen szülne császárral.
Arra gondoltam magyarázza ma már mosolyogva tavalyi önmagán , hogy ez jobb lesz a kisbabámnak (is). Tudod, mi volt a szerencsém? Hogy olyan orvoshoz kerültem, akinek volt hozzám bölcsessége, embersége, humorérzéke Ez utóbbi nagyon fontos számomra! Nem mondom el, mit mondott a meglehetősen hosszú beszélgetésünkkor, inkább elmesélem, milyen gondolatok kavarogtak bennem az első találkozásunk után.
Dehogy akarok császárral szülni! A szülőszobán majd minden úgy történik, ahogy a kisbabámnak jó! Ő fogja megmutatni, kitalálni, éreztetni, hogyan akar tud világra jönni. Nem döntök helyette! A gyerekem nem a birtokom Ha minden megy normálisan, a maga útján, akkor úgy szülök, ahogy évezredek óta szokás Ha komplikáció lép fel, akkor mellettem lesz egy kiváló orvos és minden létező technika meg tudás, ugrásra készen! , hogy segítsen rajtunk. Szóval csak akkor érdemes császármetszésre gondolni mégiscsak műtét! , ha nem tudom megszülni. Csak akkor!
Végül 2004. március 23-án természetes és szép volt minden. Egyrészt örömet szerzett, hogy nem a tévés Bombera Kriszta szült, hanem a Géza és a Rozi lánya (mindkét szülőm a Szent Imre Kórházban dolgozik), másrészt biztonságban éreztem magam. Tudtam: ha kérek fájdalomcsillapítást, akkor kapok. De mire végiggondoltam, hogy jó volna, már nem is kellett Szóval a kisfiam irányított, éreztem, hogy neki mi a jó! Valamiféle alázat költözött belém a sorssal szemben Ez sem árt! Persze nem ítélkezem mások felett, akik nem így éreztek ebben a helyzetben. Milyen jogon tenném? Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma szülés. Vannak elhúzódó, komplikált esetek, olyankor mindent be kell vetni, hiszen a szenvedés nem cél!
Örülök, hogy nem hallgattam a császármetszésre buzdítókra, bár tudom, hogy jót akartak nekem. De most Márkot nézve örülök, hogy ő is megdolgozott a világrajöveteléért, hiszen egy kiváló pszichológus barátom szerint ez a munka a későbbi életére is jó hatással lesz. Visszakanyarodva a szülészorvosommal folytatott első beszélgetésre, ma kicsit megbölcsülve azt mondom, értem már, miért nézett rám felháborodva: Kriszta, nem képzeli, hogy előre, a gyerek jelzése (beleegyezése) nélkül, csak úgy ki fogjuk őt vágni ?!
A teljes cikk a 17. heti, március 27-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
