De, az bólintott mosolyogva. Vendégség lesz?
Igen.
Nincs nagy kedve a kacsához jelentette ki. Na, ez túlzás, gondoltam. A végén még itt maradok analízisre. Vagy csak fáradt? Mondja, rendes széken szokott ülni? Tudja, aminek olyan jó kemény a támlája.
Jesszusom, egy székügynök! Valahogy el kéne menekülnöm, amíg lehet. De jött a folytatás, immár egészen székügynöki stílusban.
Tudja, itt, a barkácsáruházban mutatott meghatározhatatlan irányba, letéve egy pillanatra a filézendő csirkemellet, és sejtelmesen hunyorított végre normális székeket árulnak. Kerti szék, állítható támlájú, fenyőfa, jó kemény. Ráadásul akciós áron!
Nincs önálló kertünk.
Az baj. Terasz sincs?
De, az van. Meg székek is. Rátérhetnénk a kacsacombra?
Nagy kezét megtörölte a kötényében, letette a kifilézett csirkemellet, és most már egészen velem foglalkozott.
Lehet, hogy nem jó az a szék. Nézze meg, amit ajánlottam. Vesz hozzá egy-két üveg faolajat, gyorsan lekeni vele, így védve lesz az időjárás viszontagságai ellen. Aztán majd kiülnek a szerelmével a teraszra, jó kényelmes székekre, és vasárnap reggel ott eszegetik a szalonnás tojásrántottát. Utána meg csak ülnek, és néznek a semmibe, elégedetten. Ne, ne mondja nekem, hogy nem esznek szalonnát!
Nem mondok én semmit feleltem lemondóan. A kacsa…
Miért nem szarvast süt nekik? vágott a szavamba. Türelem, intettem magam. A legnagyobb erény.
Kacsát szeretnék szögeztem le még egyszer, és csodálkoztam, miért nem lép be legalább még egy vevő, akivel leszerelhetnénk az őrült hentest.
Én mégis egy kis szarvast javasolnék, vörösáfonya-mártással mosolygott derűsen.
Na figyeljen! Nem kérek szarvast, mert nem tudom elkészíteni hajoltam közelebb. Még a kacsa is nagy kihívás. Úgyhogy hagyjuk ezt a szarvasos ügyet!
Nem tudja elkészíteni? döbbenetet fedeztem fel a tekintetében. Pedig egyszerű: alaposan bekeni a szeletelt szarvashúst vörösborral és olajjal összekevert áfonyalekvárral, tudja, olyannal, amiben gyümölcsdarabok is vannak. A legjobb, ha házi lekvárt használ. Sütés előtt egy nappal is bepácolhatja, akkor jobb lesz az íze nézett rám komolyan. Éva, legyen önuralmad! Arra gondoltam, most már kivárom a végét, de azért a beálló szünetet kihasználva közbeszúrtam:
Kacsát szeretnék.
Aztán rázúz egy kis borsot és borókát. Grillezni a legjobb, de ne felejtse el, hogy pár perc sütés után be kell majd sózni a húst, és a lepergett fűszert is érdemes pótolni, amikor megfordítja a roston a szeleteket. Nagyon gyorsan elkészül, és elképesztően finom. Főleg, ha zöldséges burgonyapürével tálalja. A maradék vörösboros áfonyalekvárt hagyja meg a tálaláshoz!
Akkor lesz kacsacomb pénteken? kérdeztem búcsúzóul.
Kettő után jöjjön. És ne felejtse a székeket!
Nyilván lehetne mögöttes pszichológiai okokat keresni, miért is kanyarodtam be a barkácsszaküzlet parkolójába, és miért siettem a kerti bútorokhoz. (Egyértelmű a válasz: a csővázas székeink már kezdtek széthullani, mert nem bírták ki a teraszon telelést.) És hogy a végén miért távoztam két valóban kényelmes és akciós árú fenyőfa székkel, azt már végképp nem szeretném lélektanilag megfejteni.
Eljött a péntek. Izgatottan léptem be a kis hentesüzletbe, mert elképzelhetőnek tartottam, hogy az őrült hentes mégsem hozott kacsacombot, és akkor teljesen felborul a másnapi vendégségre kidolgozott koncepcióm.
Na, milyen a szék? fogadott a hentes széles mosollyal. Tényleg székügynök, gondoltam. Biztosan valamelyik rokona dolgozik a kerti szekcióban.
Nagyon kényelmes mosolyogtam vissza.
Vett hozzá faolajat?
Nem vallottam be.
Pedig az kell, hogy ne menjen tönkre komorult el az arca. Aztán szó nélkül hátat fordított, bement a raktárba, majd visszajött egy szatyorral. Nagy kő esett le a szívemről, hiszen a nejlonon átsejlett a zacskó tartalma. Kacsacomb nyújtotta át, majd lenyúlt a pult alá, és elővett egy másik pakkot.
Ez meg a szarvas. Bepácoltam, csak meg kell sózni öt-hat percnyi sütés után, amikor majd megfordítja a roston. Ne felejtse a zöldséges burgonyapürét! Jó, ha sárgarépát is tesz bele. És itt az áfonyalekvár, löttyintettem bele vörösbort is nyomott a kezembe egy kis befőttesüveget. Na, ne nézzen már így, a pácolásért nem tartozik semmivel, csak a húst számolom fel! Most mi a baj? Jézusom, még a végén itt elbőgi magát. Térjen magához, aztán vegyen egy doboz faolajat!
A majorannás kacsasült ropogós és gusztusos lett. Mégis, alig fogyott belőle. Az est slágere az áfonyás szarvassült volt, sárgarépás krumplipürével. A vendégeknek még a receptjét is meg kellett adnom.
