 |
Aztán eltelt tíz év.
A kisfiú nővérei párra találtak, egyiküknek előbb kislánya, majd négy évvel később kisfia született. A kisfiú nyolc hónapos volt, amikor egy egyszerű megfázás tüneteivel orvoshoz vitték. Vírusfertőzés, mondta az orvos, de a gyerek szervezete nem reagált a gyógyszerekre. A négy kilóval született, szoptatott csecsemő szervezete napok alatt mondta fel a szolgálatot. Kórházba, majd klinikára vitték, de onnan már soha nem vihették haza.
Vártuk a híreket, és mindig csak rossz és rosszabb jött emlékezik a nehéz napokra Csomor Mariann, a meghalt kisfiú édesanyjának nővére. Kezdtem ráismerni a folyamatra, hogy hiszen ez történt velünk az öcsém halálakor is. Szegeden, a klinikán be is indult a gépezet, különösen miután megtudták, hogy volt már ilyen haláleset a családban. A betegségről tudták, hogy mi, de a pontos genetikai kódját nem. Annyi tűnt biztosnak, hogy olyan rendellenességről van szó, amelyet csak fiúgyerek örökölhet, és csak az édesanyja révén. Persze, hogy tudni akartuk, hiszen én is szerettem volna gyereket. Később. Amikor már biztosat tudunk.
Nem így történt. Mariann ugyanis teherbe esett.
Nem estem kétségbe, kezdettől fogva úgy éreztem: lányom lesz. Aztán a tizenhatodik héten kiderült, hogy fiú.
A történet folytatását a Nők Lapja május 4-én megjelenő, 18-as számában olvashatod!
