 |
| Kiss-Kovács Rebeka |
A légiutaskísérő-tanfolyam első napján megláttuk egymást a későbbi férjemmel, és egy évvel később össze is házasodtunk. Azonos a szakmánk, az életünk folytonos elutazás és megérkezés. Férfi barátaink irigykedve mondják: Könnyű nektek szépen élni, mire vita kialakulhatna ki köztetek, már veszitek is a bőröndöt, és itt se vagytok. De a mi kapcsolatunk nem így működik.
Kislányunk megszületésével jött a nagy kihívás: a gyermeknevelés, a munka, a továbbképzések, a szülők gondozása mellett vonzónak maradni. A nagy fordulatot valamivel később a párizsi utazásunk hozta. Fiatal házasok voltunk, és izgalmasnak ígérkezett az út. Párizs hangulata elvarázsolt minket, hagytuk, hogy magukkal sodorjanak az élmények. Padlásszobában laktunk, a piacra jártunk vásárolni annyira párizsi életet éltünk, hogy megéreztük: mi ketten bárhol a Földön megtalálnánk a helyünket. Ez volt az igazi női kiteljesedésem kezdete, amelyben nagyon nagy része van a férjemnek.
Azóta is nőnek érzem magam a házasság minden könnyű és nehéz percében. Nincsenek kötelező virágcsokrok, csak apró, kedves meglepetések. Ha egy-egy hosszú útról hazatérve találok a párnámon egy finom parfümöt, az mindennél többet mond. A nőiesség megélésében fontos a vonzerő, de nem minden. Nem elég a csinos, választékos öltözködés, nem elég a gondos háztartásvezetés, az otthon melegének biztosítása, a gyerek megfelelő nevelése. Odafigyelés is kell, megértés és puha ölelés, amelybe bele lehet bújni, amely biztonságot ad
A témáról bővebben a Nők Lapja május 11-én megjelenő 19-es számában olvashatsz.
