 |
Gubás Gabi |
A kaposvári színházban éppen a Paravarieté című darabot próbáljuk, ebben egy nagymamulni vágyó asszonyt alakítok, aki kertészkedni, befőttet eltenni, unokákat babusgatni, még intenzívebben öregedni szeretne. Kicsit hasonlóan éltem én eddig: mindig is érettebbé, idősebbé szerettem volna lenni, vártam, hogy az apró ráncok végre megjelenjenek az arcomon. A huszonötöt úgy éltem meg, hogy örültem, amiért közelebb kerültem a harminchoz, mint a húszhoz. Most harmincegy vagyok, és végre jól érzem magam a koromban. Megtörténtek már velem dolgok: csalódások, boldogságok, volt részem elismerésben, bukásban. Ezekben az a fontos, hogy az ember mit visz magával belőlük. A biztonságérzethez, azt hiszem, az érzelmi háttér a legfontosabb: akkor tudsz az élet egyéb területein szárnyalni, ha megtalálod azt a valakit, akivel kiegészítitek egymást. Most, azt hiszem, megtaláltam a páromat: ő civil, természetgyógyász a hivatása. Fontos az is, hogy milyen közegben vagy. Ha olyan termőföldre hullasz, amely elég tápanyagot ad, akkor kedvedre virágozhatsz. Most ilyen környezetben vagyok. Sokáig nehezen tudtam változtatni, kilépni abból, ami már nem volt jó. Meg akartam mutatni, hogy a problémákat le lehet győzni. Ma már nem akarok mindenáron bizonyítani. Az a fontos, hogy én tisztában legyek magammal, tudjam, ki vagyok, mit érek, és szerethetőnek lássam magam, akkor szeretni és értékelni fognak.
A témáról bővebben a Nők Lapja május 11-én megjelenő 19-es számában olvashatsz!
