Amikor kimondták, hogy nyertél, mintha megszeppentél volna.
Inkább arról van szó, hogy nem hittem a fülemnek.
Mit szóltál a rengeteg nézőhöz?
A tizenkétezer ember látványa eléggé megütött rám is jött egy erőteljes ordítóroham. Elsőre egy kicsit megijedtem. Még nem dolgoztam fel az egészet; még ma sem tudom elhinni.
Milyen volt a buli a döntő után?
Rendeztek egy VIP-partit, ahol megjelentem, és picit táncolgattunk. Nem ihattam, mert tele voltam gyógyszerrel, meg amúgy sem szoktam. De nem volt nagy banzáj.
Most jön majd jó sok meghívás, híres emberekkel meg sztárokkal. Te is az vagy. Fogod bírni?
Nem szeretem az ilyen partikat. Az egyszerű és őszinte emberek társaságát keresem.
Mi volt a legfelemelőbb pillanat a négy hónap során?
Többek között, amikor kimondták a nevem, ha továbbjutásról volt szó.
A leghúzósabb mélypont?
Ezekből is több volt. Előfordult hogy legszívesebben otthagytam volna az egészet. De mérlegeltem, mit miért csinálok, és mindig arra gondoltam, nem biztos, hogy máskor is adódik ekkora lehetőség. A barátok is átsegítettek ezeken a pillanatokon.
Mi volt a legfontosabb dolog, amit kaptál a versenytől?
A lehetőség. Hogy meg tudtam magam mutatni. Az önbizalmammal eddig sem volt gond, így a Megasztár inkább megnyugvást hozott: az embereknek van fülük, és értékelik a jó és őszinte zenét. Nem az a bizonyíték, hogy nyertem, hanem, hogy egyáltalán eddig eljuthattam.
Mit fizettél mindezért?
Nagy árat semmiképp. Talán csak időt. Nem ment rá az egészségem, nem ment rá az életem
Mondjuk, ráment a kapcsolatom, de nyertem egy újat, ami nagyon jól működik. Szerelmes vagyok. Így, amennyit veszítettem, annyit nyertem is. A szakítás pedig azért nem volt nehéz, mert mindenképpen meg kellett hozni ezt a döntést. Így volt tisztességes. A házban tényleg mindenki látta már, mi a helyzet velem és Esztivel, de én csak akkor lettem tisztában az egésszel, amikor kiesett. Most viszont tombol a boldogság.
Ki segített a legtöbbet?
A családom és a barátaim, meg a társaim a házban. Elég hirtelen ember vagyok. Ha valami történik velem, mindig kimondom, amit talán nem is kellene, és csak utána gondolkodom.
Mivel kellett a leginkább megküzdened?
Nagyon nem tetszett, hogy kevés időnk volt felkészülni. Minden ennek a rovására ment. El kellett játszanom a kamerák előtt, hogy minden oké, de néha úgy éreztem, minden más fontosabb, mint hogy megtanuljuk a dalokat. Emiatt elég sokat vitatkoztam a stábbal és a szervezőkkel. Értelme nem volt, de legalább túl vagyunk rajta. Ennek ellenére úgy érzem, a körülményekhez képest folyamatosan kihoztuk a dalokból a maximumot.
Hogy telnek napjaid?
Nem tudok lazítani, megállás nélkül rohangálok. Például, elég sok interjút adok.
A rajongók megtalálnak?
Most kellett telefonszámot cserélnem, mert felhívtak ismeretlen csajok, aztán csak lihegtek a telefonba, sőt, bele sem szóltak. De ezt leszámítva nagyon jól állnak hozzám az emberek, de Esztihez is. Aranyosak, és sok szeretetet kapunk tőlük. Az utcán tömegesen állítanak meg és gratulálnak.
Mit gondolsz Tomiról?
Csak jó dolgokat tudok róla mondani: tehetséges és gyorsan tanul. Nagyon nagy karrier előtt áll. Egyenes ember. Sokan azt gondolják, visszahúzódó, de totálisan laza és elképesztő humora van. Szakadunk néha a röhögéstől egy-egy beszólásán. És ami fontos: soha nem voltunk riválisok, mert talán nem is versenyezni jöttünk ide.
A családoddal átalakult a viszonyod?
Nagyon remélem, hogy nem. Azt szeretném, hogy minden ugyanúgy menjen, mint eddig. Semmit nem változtam, és nem szeretném, hogy sztároljanak. Büszkék, rám, de remélem, nem fognak fényezni.
A cikk második része, Palcsó Tomival készült interjúnk a 20. heti, május 18-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
