Félek az élettõl

Kedves Soma!

Elsősorban nem a problémám miatt írok neked – amit persze szeretnék veled megosztani (hiszen eldőlt, mit tegyek), csak egy kis lelkierőre lenne szükségem.

Dióhéjban annyi a történetem, hogy 29 éves vagyok, férjnél, házzal, kutyával, szerető családdal, stb. A külsőségek adva vannak egy boldog élethez.
A férjemet nagyon szeretem. Amolyan testvéri kapcsolattá alakult a mi szerelmünk, amit én nem tudok elfogadni. Úgy érzem magam, mint akit lekötöztek, a nőiességem romokban, ettől feszült és boldogtalan lettem, tele önértékelési problémákkal.

Léptem. Kezdetben beszélgetésekkel próbáltam megoldani a helyzetet. Majd következett a szexuálpszichológus. Nem ért semmit, hiszen elsősorban a testi, fizikai oldallal foglalkozott.

… kiegyensúlyozott, kerek egésszé, kiteljesedett nővé válni …

A Te hatásodra találkoztam a kineziológiával. Eleinte csak olvasgattam a témában, a honlapodon kezdtem, és így haladtam tovább. Végül ráakadtam egy hölgyre, már voltam is egy “kezelésen”. Ez még csak a kezdet, tudom, de már most meg tudtam fogalmazni, mit szeretnék: kiegyensúlyozott, kerek egésszé, kiteljesedett nővé válni. Ebben próbál nekem segíteni, ennek érdekében oldott és még fog oldani a kineziológus.

A következő lépés az életemben, hogy megbeszéltük a párommal, hogy elköltözöm. Két nap múlva megyek. Egyedül egy albérletbe. Rettegek. Félek a magánytól, félek attól, hogy soha nem leszünk már boldogok a férjemmel, félek egy harmadiktól, félek a bizonytalanságtól.
Tudom, naponta kérnek segítséget Tőled, de ha lesz időd, pár biztató szóval támogass meg. További jó munkát és sok boldogságot Neked, kedves Soma.

Sally





Kedves Sally!

Épp ebben a hónapban van 10 éve, hogy rendszeresen oldatom magam – habár most már egyre ritkábban. Ez idő alatt talán a két leggyakrabban elhangzott kineziológiai mondat a következő volt: “Szeretem az életet minden kihívásával és kockázatával együtt!”, és “Tudom, ki vagyok, tudom, mit akarok, szeretem azt, amit csinálok!”

Nagyon sok minden megmozdul a mélyben, amikor egy ilyen döntést meghoz – és meglép – az ember, hogy elvonul egyedül egy albérletbe, otthagyva a szerető férjet, családot. Mégis, ha így döntöttél, bizonyára jól döntöttél! Igen, az új mindig bizonytalan, de csakis így léphetünk tovább, csakis így fejlődhetünk!

Most, hogy második éve folyok bele egyre inkább a “Születés Hete” mozgalomba, egyre több olyan esetről hallottam, olvastam, hogy a megszületéstől való félelem traumája aktiválódik, amikor az illető egy új élethelyzet előtt áll. Persze nem tudom, nálad mi van a mélyben, de ha esetleg megnézed a honlapjukat (www.szuleteshete.hu), meg lehet érdeklődni, hol lesz legközelebb születéstréning (ahol magát a születés folyamatát modellezik le, így újra átélheted az élményt, szembesülve a traumákkal, ezáltal segítve kidolgozni őket.) Én mindenképpen BÁTOR döntésnek találom, hogy ideiglenesen elköltöztél otthonról.

Azt írod: “Úgy érzem magam, mint akit lekötöztek, a nőiességem romokban, ettől feszült és boldogtalan lettem, tele önértékelési problémákkal.” Akkor itt az idő, hogy dolgozz magadon! És aki ilyen bátor csaj, annak sikerülni fog az, amit az első oldás után megfogalmaztál: “kiegyensúlyozott, kerek egésszé, kiteljesedett nővé válni”!

Tisztellek azért, mert egyedül akarod mindezt megoldani, nem mások előtt küszködve. Ez tartásra vall. Bár ezt felfoghatjuk úgy is, hogy te ahhoz a “fajtához” tartozol, akik egyedül szeretik, és tudják megoldani az életüket. (A férjem előtt volt egy skorpió jegyű élettársam, ha baja volt, mindig egyedül akarta megküzdeni, sosem hagyta senkinek, hogy segítsen neki.)
Pedig a jó időben, jó helyről jött segítséget butaság nem elfogadni.

De jó, te már döntöttél. Viszont ha már így döntöttél, állítsd le a félelem “hizlalását”! Vedd úgy, hogy ez olyan, mintha elvonultál volna egy szanatórium-félébe, hogy rendbe rakd magad! Az egyedülléttől ne félj, mert az erősíteni fog! Aki erre képtelen, sose lehet teljes értékű felnőtt ember!
(Én most, hogy befejeztem ezt a levelet, összeszedem a cók-mókomat, és holnap estig végre egyedül lehetek a leánylakásomban! Egyedül a gondolataimmal, érzéseimmel, hogy egy kicsit ráláthassak magamra).

Ki tudja, még az is lehet, hogy a te albérletedből is “leánylakás” lesz?… (saját, autonóm szféra, mert végre rájössz, hogy jó dolog egyedül IS lenni!)

Na és mi az, amivel felhozod a romokba dőlt nőiességed? Mit érzel, mire van szükséged? Tantra jóga? Hastánc? Esetleg valami egészen új dolog, amit még soha nem csináltál? Kezdj el keresni! Indulj el, nyisd ki a szemed! Bóklássz a neten, menj el művelődési házakba, figyelj! Ha nyitva vagy, be fogod vonzani azt, ami neked segíteni fog! “Kérjél, és megadatik!” Izgalmas kaland előtt állsz, végre kipróbálhatod a saját erőd, saját MAGAD! És mivel már elindultál a változás útján, néhány év múlva úgy fogod látni ezt az egészet, hogy “megcsináltad magad”! Csak légy magaddal türelmes, bizakodó, kitartó!

Én is ezt tettem, amikor érettségi után esztergáltam, takarítottam, betanított gyári munkásként építettem belül azt a jövőképet, amit el is értem. Persze, fájt néha, de soha nem volt kétségem, hogy valóra válik! Tessék szépen elképzelni azt a nőt, aki lenni szeretnél! Dolgozd ki belül magadban minden apró részletét, és okosan, éberen gondold végig, mi az, amit tenned kell érte! Mutasd meg magadnak, mutasd meg a férjednek, hogy össze tudod magad kapni! Ha ezt megcsinálod egy életre magadba égetsz egy olyan “programot”, hogy bármilyen gáz van, te meg tudod oldani. Csak egyszer kell végigcsinálni, és akkor már ott lesz benned a modell, ami utána már sokkal könnyebben aktiválható!

Ezt a levelet most sokan elolvassák, és biztos vagyok benne, hogy velem együtt sokan küldjük neked az energiát, hogy végig tudd csinálni ezt a programot!

Sally, aki elvonult, hogy egészséges, sugárzó, vonzó nőként térhessen vissza! Fogadd el mások segítségét, mert az “adva kapsz” teljességéhez kapni is tudni kell! Most több százan, talán több ezren gondolunk rád, és drukkolunk neked! Mert együttérzünk, mert hosszabb-rövidebb időre már mindannyian éreztünk így! Hajrá, Sally, kitartás!

Soma Mamagésa