Évszakok: Itthon nemzetközi sztárként emlegetik, amerikai karrier lehetőségéről hallani. Konkrét munkáiról viszont ritkán esik szó. Mikor forgatott utoljára?
Marozsán Erika: Még a múlt évben, két filmet. A Gettó című, Joshua Sobol színdarabjából készült litvánnémetizraeli koprodukció bemutatásra vár. A színművet itthon is lehetett látni, Mácsai Pál rendezésében a Madách Színházban. Györgyi Anna játszotta azt a szerepet, amit én a filmen. A mozinak számomra folytatása is lehet, hiszen Joshua Sobol most egy modern Rómeó és Júlia történet forgatókönyvén dolgozik, és számít rám a női főszerepben.
A másik munka?
Lengyelmagyar film volt. Múlt század elején játszódó regényadaptáció. De a legújabb feladat ha minden jól megy Szabó István mellett vár rám a nyáron. Ám tény, az utolsó forgatás óta úgy telt el egy év, hogy közben komoly német produkciókra mondtam nemet. Fontos volt az az időszak, amelyet Amerikában töltöttem.
Titkos küldetés?
Nem. Eredetileg a páromhoz utaztam ki, aki fotós mesterkurzuson vett részt Kaliforniában. Csakhogy ez egybeesett a Szomorú vasárnap promóciós kampányával. Amikor az amerikai forgalmazó megtudta, hogy ott vagyok, megkért, vegyek részt a hírverésben. A körút során beutaztam az egész országot. Ráadásul a film megtekintése után leszerződtetett egy nagy presztízsű hollywoodi ügynökség.
Ez mivel járt?
A frissen szerződtetett színészeket a hagyományos koreográfia szerint sorra bemutatják a hollywoodi filmiparosoknak. Színészválogatóktól a legnagyobb tekintélyű stúdióvezetőkig.
Eddigi filmjei milliókat hoztak? Szemtelenség, de izgat, miből élt a vizitációk évében?
Az ügynökség biztosította a szállást, az ügyfeleik éppen szabad lakásaiban szállhattam meg. Másrészt megtanultam beosztani a pénzemet. Egy évig akkor is meg tudok élni, ha korábbi filmjeimmel nem kerestem tízmilliókat.
A hollywoodi látogatásoknak van valamilyen profitjuk?
Nincs nagy kedvem nyilvánosan mérlegelni, mert sok félreértésre adhat okot. Hollywood hallatán egyesek mindjárt öles szalagcímeket látnak maguk előtt: Marozsán Erika a filmvilág fővárosában, nemzetközi sztárunk született, magyar siker. Másik részről pedig elindul a szóbeszéd: ott járt, de még nincs szerepe talán nem is olyan tehetséges. Pedig a dolog nem így működik.
Hanem hogyan?
Los Angelesben rengeteg a színész, rendező, operatőr mindenféle filmszakember. Hihetetlen szervezőkészséggel működtetik a saját mozigépezetüket. Közben nagyon ügyelnek arra, hogy kinek mekkora szelet jut a tortájukból. Ugyanakkor folyton kicsípnek maguknak egy-egy idegen, külhoni tehetséget a tömegből. De hogy ki lehet a kiválasztott, az szakemberek sokaságának egyhangú döntésén múlik. Én is nagyon közel kerültem egy produkcióhoz. Hetekig zajlottak az izgatott találkozások, e-mail váltások, lobbizások. Végül mégsem én, hanem egy ismert sztár kapta meg a szerepet.
Nevesíthető?
Cate Blanchett. Nevettem is magamban: naná, hogy őt választották. Hiába más karakter, mégiscsak húzónév.
Az amerikai filmmogulok önt mivel biztatták?
Egy-két amerikai főemberrel szinte baráti viszonyba kerültem. De nem azért, mert rájuk rebegtettem a szemem. Tetszett nekik, hogy nem vettem figyelembe a filmes embervásár szabályait. Nem azzal járultam a színük elé, hogy én vagyok a legtehetségesebb és legszebb színésznő, aki ugyanakkor félájult az ő nagyságuktól. Lényegében úgy közelítettem hozzájuk, mint egy újságíró. Arról faggatóztam, hogy kerül valaki ilyen pozícióba, milyen családi háttérrel indultak, milyen állomások után lesz valakiből teszem azt a Warner Brothers irányítója? Kifejezetten frappírozta őket a dolog, hogy normális, emberi beszélgetésbe keveredtünk. A végén szó esett mindenről. A magyar kultúráról is. Az amerikai filmvezérek előtt nem ismeretlen Nádas Péter vagy Esterházy, szeretik például Jancsó filmjeit. Tájékozottságuk érthető, hiszen csúcspozíciókba csak nagyon művelt emberek kerülhetnek.
Kiket interjúvolt meg?
Őszinteségük alapja a diszkréció.
Az interjú folytatását a Nők Lapja Évszakok júniusi számában olvashatja.
