nlc.hu
Aktuális
Királyfit nevelünk, de nem magunknak

Királyfit nevelünk, de nem magunknak

Sinkovics Andrea szerint a fiúk nevelésének egyik legérzékenyebb pontja, hogyan kezeli az anya a gyerek agresszióját. Nem akarjuk, hogy kis dúvadként viselkedjen, de azt sem, hogy anyámasszony katonája legyen.






A hét témája a Nők Lapjában:
Milyen férfi lesz a kis királyfiból?

„Ne puszilgasd annyit azt a fiúgyereket! – szokta mondani a barátnőmnek a férje” – meséli egyik történetünk szereplője. Hozzátéve, sosem értette, miért tenne rosszat egy formálódó fiúléleknek az anyai gyengédség. Hiszen a papának sem árt, sőt! Talán a féltékenység rejlik a megjegyzés mögött? Bonyolult játék férfit nevelni a fiúból – legalább három résztvevős. Milyen az anyai szerep? Mivel árnyalhatjuk, egészíthetjük ki az apai mintát?

A témához kapcsolódó további írások:
Tudjanak beszélni az érzéseikről

Tőlünk tanulja, milyen a “női ügymenet”

Hosszú távon bejön, ha nem hisztizünk

Sinkovics Andrea szerint a fiúk nevelésének egyik legérzékenyebb pontja, hogyan kezeli az anya a gyerek agresszióját.
– Nem akarjuk, hogy kis dúvadként viselkedjen, ugyanakkor azt sem, hogy anyámasszony katonája legyen. Konfliktushelyzetekben gyakran kilóg a lóláb: a mama reakcióiból kiderül a gyermek számára, mennyire elégedett az ő férfiasságával az anyja. Mivel e „tulajdonságnak” nincs fokmérője, az anyai reakció mindig a belső mércéjét mutatja meg. Ha egy anya elégedetlen a fia férfiasságával, nem árt, ha megvizsgálja, nem terheli-e meg a fiát valamilyen plusz szereppel. Hiszen nem neki kell, hogy férfias legyen a fia. Vajon nem a férjével, partnerével kapcsolatos elégedetlenségét tolja-e át a fiúra? Nagyon gyakori, hogy azokban a családokban, amelyekben az apa kivonja magát a családi „menedzsmentből”, és az anya ezzel szemben tehetetlen, ám folyton dohog, célozgat („ugye, te nem ilyen leszel, kisfiam?”), a gyermek kénytelen beállni az apa helyére, és szorongva férfit „alakít”. Szorong, mert nem önmaga, hanem a mama szükséglet-kielégítésének a tárgya. Ennek minősített esete, amikor a kisfiú a mama érzelmi hiányait hivatott pótolni – ez látszik többnyire azokban a családokban, ahol a mama egy ágyban alszik a fiával. Ilyenkor is érdemes magunkba nézni: vajon azért alszunk együtt a fiunkkal, mert nem tudjuk kezelni az egyedül alvástól való félelmét, képtelenek vagyunk a leválás apró lépéseit végrehajtani? Vagy azért, mert nekünk jó, hogy mellettünk van, hiszen más testközelségére nem számíthatunk? Netán a papájával való szexet szeretnénk így elkerülni?





Ha fiam születik, már a szülőágyon tudatosítanom kell magamban, hogy ugyan királyfit nevelek, de nem magamnak, és főként, hogy bizonyos dolgokat nem tőlem kell megtanulnia. Ez felszabadító érzés, hiszen elengedhetem magam: én lehetek szabadon nő, ahhoz képest lesz ő majdan férfi. A fiús anyaság tehát leginkább a határainkkal szembesít minket, és ahogy telnek az évek, egyre inkább a biztonságot jelentő „rendelkezésre állás” szerepére kell szorítkoznunk. Úgy kell elengedni a fiúkat portyázni, kalandozni, felfedezni, hogy közben nem keltünk bűntudatot bennük, amiért fölkeltek a szoknyánk mellől.

A témáról bővebbet a Nők Lapja június 8-án megjelenő 23-as számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top