Hiányzó jóság

Tarnóczai Balázs 31 évet élt

Szenzációhajhász főcímeikben kiemelnek mindent, ami rossz, bűnös, számon kérhető, és ha valami önmagában nem az, hát segítenek neki azzá válni. Hiányos információkból teljes cikkeket alkotnak, sorsokat mutatnak be anélkül, hogy utánajárnának a történések valódi sorrendjének, okának. 

 A bulvársajtó gépies világában szorgosan tevékenykedő munkások egy nagyon fontos dolgot elfelejtettek, nem tudni, hogy inkarnációjuk egy korábbi szakában, avagy csak e világon létezik egy fogalommá vált tulajdonság, aminek irányítani kellene cselekedeteinket. Kellene, de sajnos ritkán van így. Ezt a fogalmat jó szándéknak hívják.

 

Én ismerem a jóságot. Ismerek valakit, akiben bőségesen van belőle. Nyitott, közvetlen, kedves ember, aki önzetlenül, segítő szándékkal, szeretettel fordul a világ felé. Tiszta tekintetű, egyenes EMBER, akit a természetesség és szerénység itat át. Motorkerékpárjával a szabadság és biztonság megtestesítői, megfontolt, gyakorlott vezetőként a géppel eggyé válik a teste. Harmonikus egységet alkotnak ők.

 

De az egység most felbomlott. Felbomlasztották. A bulvárokban megjelenő cikkek balesetről számoltak be, amelynek okozója a száguldó motoros. A szenzáció kedvéért alakul a megfogalmazás is. Alakítják. Könnyű vádakat aggatni, bűnösnek, vétkesnek bélyegezni olyasvalakit, aki már nem tud védekezni ellene. Aki már nem tudja elmesélni, mi történt. Az események rekonstruálása a hátrahagyott jelekből a mi feladatunk. És felelősségünk is. A sebességi határon belül, gyakorlott motorosként sem volt elkerülhető a baleset, féknyom nem volt, az utolsó pillanatban kerültek egymás vonalába. Egyszerre értek a drámai pontra, s egyszerre távoztak is onnan. Elkerülhetetlenül lettek egymás áldozatai, tűntek el közülünk, hátrahagyva a miérteket.

 

Miért szükségszerű, hogy a jóság kiveszik a világból? Lassan elveszik belőlünk, és elveszik azokat is tőlünk, akikben még van?

Nincsenek válaszok, nem tudni, ki dönti el, hogy így legyen, de egy biztos: Balázs jóságára máshol van szükség. Részeg angyal segített neki átjutni, mert készen lett. Mennie kellett, itt kellett hagynia mindent. Egy szempillantás alatt tűnt el a gyermek, társ, barát és ismerős. S a világból egy szelet jóság. Maradt az emlék.

 

És a fájdalom.

 

Tarnóczai Balázs 31 évet élt ebben a testben, ám most át kell alakulnia. Mindannyiunk mélyén él egy nem múlandó valaki, aki időnként átváltozik ugyan, anyagot cserél, de mindig megmarad. Benne vagyunk egymás sorsában, felül, a lelki-szellemi síkon összeérünk, csak itt alul kell elválnunk. A világban minden, ami volt, van, az lesz is mindig, mert él. Ahogyan Balázs lelke is. Tovább, mindenhol, valahol, és bennünk. Örökké.