Tarnóczai Balázs 31 évet élt |
A bulvársajtó gépies világában szorgosan tevékenykedő munkások egy nagyon fontos dolgot elfelejtettek, nem tudni, hogy inkarnációjuk egy korábbi szakában, avagy csak e világon létezik egy fogalommá vált tulajdonság, aminek irányítani kellene cselekedeteinket. Kellene, de sajnos ritkán van így. Ezt a fogalmat jó szándéknak hívják.
Én ismerem a jóságot. Ismerek valakit, akiben bőségesen van belőle. Nyitott, közvetlen, kedves ember, aki önzetlenül, segítő szándékkal, szeretettel fordul a világ felé. Tiszta tekintetű, egyenes EMBER, akit a természetesség és szerénység itat át. Motorkerékpárjával a szabadság és biztonság megtestesítői, megfontolt, gyakorlott vezetőként a géppel eggyé válik a teste. Harmonikus egységet alkotnak ők.
De az egység most felbomlott. Felbomlasztották. A bulvárokban megjelenő cikkek balesetről számoltak be, amelynek okozója a száguldó motoros. A szenzáció kedvéért alakul a megfogalmazás is. Alakítják. Könnyű vádakat aggatni, bűnösnek, vétkesnek bélyegezni olyasvalakit, aki már nem tud védekezni ellene. Aki már nem tudja elmesélni, mi történt. Az események rekonstruálása a hátrahagyott jelekből a mi feladatunk. És felelősségünk is. A sebességi határon belül, gyakorlott motorosként sem volt elkerülhető a baleset, féknyom nem volt, az utolsó pillanatban kerültek egymás vonalába. Egyszerre értek a drámai pontra, s egyszerre távoztak is onnan. Elkerülhetetlenül lettek egymás áldozatai, tűntek el közülünk, hátrahagyva a miérteket.
Miért szükségszerű, hogy a jóság kiveszik a világból? Lassan elveszik belőlünk, és elveszik azokat is tőlünk, akikben még van?
Nincsenek válaszok, nem tudni, ki dönti el, hogy így legyen, de egy biztos: Balázs jóságára máshol van szükség. Részeg angyal segített neki átjutni, mert készen lett. Mennie kellett, itt kellett hagynia mindent. Egy szempillantás alatt tűnt el a gyermek, társ, barát és ismerős. S a világból egy szelet jóság. Maradt az emlék.
Tarnóczai Balázs 31 évet élt ebben a testben, ám most át kell alakulnia. Mindannyiunk mélyén él egy nem múlandó valaki, aki időnként átváltozik ugyan, anyagot cserél, de mindig megmarad. Benne vagyunk egymás sorsában, felül, a lelki-szellemi síkon összeérünk, csak itt alul kell elválnunk. A világban minden, ami volt, van, az lesz is mindig, mert él. Ahogyan Balázs lelke is. Tovább, mindenhol, valahol, és bennünk. Örökké.