 |
A sorozat kicsit behatárol bennünket mondja Csilla. Ott egyféle karaktert ismer meg a néző, és ahhoz ragaszkodnunk kell. Pedig Csomor Csilla és Berényi Zsuzsa között rengeteg különbség van, kezdve a családi állapotától az ízléséig.
A sorozatban mintha öregítenék is.
Igen. Én sokkal lendületesebb, fiatalosabb vagyok, másként öltözöm. Ráadásul a kamera ránk rak hat-nyolc kilót, így mindenki bőszen fogyókúrázik. De ne felejtsük el: a Barátok közt-ben anyuka vagyok, három gyerekkel. A való életben viszont a gyerekneveléshez semmi közöm. Fogalmam sincs az egészről, viszont a hét év alatt annyit tanultam a különböző korú gyerekeimtől, hogy ha esetleg nekem is lesz, már könnyebben oldom meg az anyai feladatokat.
A stábon influenzajárványként söpört végig a gyermekvállalási kedv. Az ember csak kapkodta a fejét. Önt nem érintette meg?
Az élet értelme a család és a gyermekvállalás. De jelen pillanatban, a privát életemben nem aktuális ez a kérdés. A sorozatban pedig főleg nem: nehéz is lenne, hogy Berényiné a három gyerek mellé még egyet bevállaljon. Bár nyilván meg lehetne oldani. Jönne valami nagyszerű ötlet. Vagy megint félrelépne, vagy kiderülne, hogy a férje mégsem terméketlen. Magam pedig, Csomor Csilla, még várom azt a pillanatot, amikor majd odajutok. De nem sürgetem, nem megyek elé, és nem vagyok türelmetlen.
Honnan tudja az ember, hogy eljön az a pillanat?
Fogalmam sincs. Nekem még nem jött el. Nem siettetek semmit.
Kiköltözött a városból. Változtatni akart az életén?
Vidéken, kertes házban nőttem fel. A szüleim ma is ott élnek. Nagyon hiányzott a betonrengetegben a madárcsicsergés, a fák, virágok. Most megtaláltam a hiányzó életteret. Az életemnek ez a része rendben, a zöldélményem megvan.
Milyen gyakran tudja meglátogatni a szüleit?
Ha tehetem, minden második hétvégét náluk töltök, Jászfényszarun. És mindennap beszélünk telefonon. Ha ott vagyok, remekül feltöltődöm, segítek a háztartásban, a kertben. Engem nagyon szeretnek otthon. Nagyon sok fontos dolgot kaptam tőlük. A legfontosabb a tisztelet. Tisztelet a mestereim és az embertársaim iránt. Arra neveltek, hogy maradjak ember, mindig, minden körülmények között. Nekem nagyon fontos, hogy honnan jöttem.
 |
Nem. Ön is megdicsért, hogy mennyire más vagyok a valóságban. Hát még a színpadon! Nyilván, ha megszólalok, vagy egy modern darabban játszom saját hajjal, hétköznapi ruhákban, akkor közelebb éreznek magukhoz a nézők, mert felismernek. De néha kosztümös darabban is így van. Évekkel ezelőtt eljátszottam a Szentivánéji álomban Titánia tündérkirálynőt. Ez mérföldkő volt az életemben, de amúgy is különlegesnek számított, hogy egy távol-keleti jelmezben, erős sminkkel, szaltókat ugrálva egy gumiasztalon, ömlik Shakespeare. Majd jött a tapsrend, és az egész nézőtér azt skandálta: Zsuzsa, gyere vissza! Két és fél órára el tudtam feledtetni, ki vagyok, de a végén csak kitört a nézőkben a Barátok közt-érzés.
Egyébként pedig, folyamatosan meg kell védenem magam és a sorozatot. Hogy jó az, amit csinálok, hogy nem vagyok értéktelenebb tőle. Mert mindenki az értékekről beszél. Csakhogy én azzal képviselek értéket, ha mindenhol, ahol megbíznak egy feladattal, maximálisan jól teljesítek. Olyasmit adok az embereknek, amin elgondolkodnak, örülnek, megnevetteti vagy megríkatja őket. És ez teljesen független a műfajtól. A Barátok közt semmivel sem rosszabb, nem értéktelenebb, mint bármi, amit az életben produkálunk. Legyen az egy banktisztviselő, aki kedvesen szól hozzám, vagy egy tévés műfaj egyik pozitív szereplője, aki megmutat egy élethelyzetet a nézőknek, akik pedig elkezdenek gondolkodni rajta: nahát, ezt így is meg lehet oldani? Maximálisan értéket ad ez a sorozat, mert nem rosszra tanít, mert független reklámtól és politikától. Nem mondja meg, melyik terméket vásárold meg, vagy kire szavazz, hanem azt mondja, hogy éld az életed, és ha találkozol egy problémával, akkor azt igyekezz emberi módon megoldani.
A teljes cikk a 24. heti, június 15-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
