Kedves Soma,
Szívem már hónapok óta összetörve a legutóbbi kapcsolatom miatt, de még ennél is rosszabb a helyzet, mert már 5 éve elváltam, és csupán két férfiban találtam bizalmat. Ők viszont egy idő múltán mást választottak.
Nem szeretnék már visszafelé lépni – ezt anyagi értelemben is értem -, szeretném azt az életszínvonalat megtartani, amit szüleim biztosítottak számomra. Nem vágyom azonban szoláriumbarna, vastag ezüst nyakláncos, vastagnyakú machóra, hanem finom, művelt, diplomás férfira. Már elváltam, de az exem még mindig nagyon sok lelki támaszt nyújt számomra. De házasságban nem lehet együtt élni egy ún. “testvérrel”, ugye.
Számos hibám és sok pozitív értékem is van, de nagyon elkeserít a párnélküliség – azokat a hobbikat, amiket csinálok, csak amolyan időtöltésnek, időfecsérlésnek érzem. Hisz egy 34 éves nőnek már gyereket kellene nevelnie, háztartást vezetnie, és nem pedig önmagával törődni, pszichológushoz járni.
Én arra vágyom, hogy háztartást vezessek, húsvétra, karácsonyra, ünnepekre készülődhessünk, vagy akár más gyerekét neveljem. Testileg még egészségesnek érzem magamat a gyermekvállalásra, de már nem hajtom a gyerektémát sem, mert a férfiak ettől is megijednek.
Egy megbízható, negyvenes társra vágynék, akár már az ő gyerekeit is nevelgetném.
Biztosan rengeteg hibám van, de mégis okos, intelligens nőnek tartom magamat. Nem vagyok karrierista, nem akarok feminista, egyenrangú partner lenni.
Már bánom is, hogy a szüfrazsettek választójogot vívtak ki nekünk. Minek kellett?
Társaságban nem látszik rajtam, hogy rosszkedvű lennék, és otthon még tovább művelem az agyamat: olvasok, nyelveket tanulok. Mostanában nem is járok hangos helyekre – mert a lelkem nem vágyik már erre. Kívülről mosolygósnak, kiegyensúlyozottnak látnak a barátaim, de ismeretleneknek sokszor királykisasszonynak, megközelíthetetlennek tűnök. De hisz engem meg kell ismerni! Nem vagyok királykisasszony! Hanem egy nagyon érzékeny nő. Sokat sportolok, még extrém sportokat is.
Lehet, hogy én túl sok vagyok a férfiaknak? Hogy lehetne bevonzani a hozzám valót?
Várom válaszodat köszönettel, Márta, Kos
Kedves Márta!
Azt tapasztalom, hogy helyzeted nem specifikus, egyre több nő jár ebben a cipőben. Lehet keresgélni az okokat, erről megvan a véleményem, a lényeg most, hogy hogyan vonzhatnál be egy hozzád való férfit? Merthogy valahol most ő is épp rád vár! (És milyen sok a magányos férfi is! Elmagányosodás – ez megint egy külön téma).
Azt írod: “elváltam, de az exem még mindig nagyon sok lelki támaszt nyújt számomra. De házasságban nem lehet együtt élni egy ún. “testvérrel”, ugye.” Az a helyzet drága Márta, hogy a hosszú távú partnerkapcsolatokban szinte mindenkinél megjelenik előbb-utóbb az a periódus, amikor a másik “csak” barát. Persze, aztán jön egy másik periódus, és akkor vonzó szerető is. De 10-15-20 éven keresztül lobogva kívánni egy és ugyanazon embert szinte lehetetlen. Láttam már rá példát (pl. a férjem az irányomban, de komolyan, és példa erre még egy barátom anyukája is, aki mesélt az érzelmeiről, hogy 40 éve szerelmes a férjébe, és még mindig ott tart, hogy ha elutazik, a használt ingeit szagolgatja – szóval van ilyen, de ritka, mint a fehér holló).
Szóval igazából az már egyfajta művészet, ha valaki a lelki kapcsolat és barátság mellett a fizikai vonzódást is fent tudja tartani. Ki tudja? Lehet, hogy a volt férjed a párod, csak nem akarod meglátni! Azt hiszed, hogy másra vágysz, pedig lehet, hogy valójában rá! Nem tudom, ezt csak te tudhatod!
Mindenesetre az normális, hogy hosszú távú kapcsolatban a párok időnként szexuális energiák nélküli, mintegy “testvéri” szeretetben legyenek együtt.
Mindenesetre, ha jól végiggondoltad, és biztosan tudod, hogy mégsem ő az, akkor én most elsősorban a következőket tanácsolom neked:
Harmadik napja gondolkodom rajtad, és többször a következőt éreztem veled kapcsolatban: ami neked igazán jót tenne, az a lelazulás! Mégpedig olyan módon, ahogyan eddig még nem tetted meg! Pasizz be! Nem, nem kell, hogy a nagy Ő legyen, egyszerűen valaki, akit megkívánsz. Akit vonzó embernek, és szexuálisan vonzó férfinak tartasz! Ez egy hihetetlen izgalmas önismereti kaland is egyben! (Alapvetően magáról a szexről is azt gondolom, hogy bizonyos aspektusból fel lehet úgy is fogni, hogy az egyik legkellemesebb és legintenzívebb önismereti lehetőség).
Tudom, hogy ez olyan, mintha arra biztatnálak: fordulj ki önmagadból, és dobd el az elveidet, de valójában gondold végig, mi az, ami lezajlik majd benned! (Persze az is igaz, az élet mindig mindent másképpen hoz, mint ahogy mi azt elképzeljük, de hát ez így izgalmas, ugye).
Szóval indítsd be a fantáziádat! Képzeld el, hogy egy közeli napon – nem tudni, mikor látod meg a vonzó férfit – egyszerűen odalépsz hozzá, és közlöd vele, hogy – bár még soha ilyet nem csináltál – szeretnéd meghívni egy italra. Vagy egyszerűen csak szóba elegyedsz vele. Ahogy épp gondolod. Nyilván nem nővel, hanem haverjaival együtt beszélgető férfit nézz ki magadnak!
Először is megtapasztalod, milyen kilépni a saját megszokott viselkedési formáidból! A saját szerepedből. Megtapasztalod a saját személyiséged erejét, és egyben megingathatóságát is. Persze, alapvetően szerintem az a jobb, ha hagyjuk a férfit kezdeményezni. Jeleket adhatunk nekik, de ők tegyék meg az első lépést. De ez most egy más helyzet! Te most át akarsz lépni magadon. Ez egyben kísérlet és “mágia” is. Ki szeretnél törni abból a képből, hogy nem mernek megközelíteni a férfiak.
A legjobb mindig szembe menni a félelmeinkkel! Bizonyítsd be magadnak azt, hogy te nem vagy megközelíthetetlen, úgy, hogy te közelítesz. És ha kikosaraz? Semmi nem történik! Senkinek nem ártottál, sőt, még jó érzést is okoztál neki azzal, hogy etetted kicsit a hiúságát. Azt tapasztalom, hogy az emberek nem elég lazák és játékosak. Ez játék, vedd úgy, hogy nincs kockázat! Nem kell ennyire komolyan venni magad! A nagy többség sztereotípiákban, előre megírt, szűkre szabott szerepjátékokban gondolkodik. Nincs olyan igazság, ami mindig, mindenkire ráhúzható. Persze, alapvetően érdemes hagyni küzdeni a férfiakat, de nem igaz, hogy ez mindenkire és mindig érvényes!
A legfontosabb az, hogy élvezd az életed! Férfival vagy anélkül, de élvezd!
Úgy gondolom, ahhoz, hogy valami igazi változás elinduljon az életedben, ahhoz, hogy lelazulj és az életet befogadni és élvezni tudó nő legyél – mert görcsös nő nem képes egy klassz férfit bevonzani – katarzisra van szükséged! Gyárts magadnak!
Az előző élet-játék ötlet csak egy a sok közül. Nem kell szó szerint érteni, néha elég agyban lejátszani a dolgokat. De ha mégis kedved van játszani, áthágni a megközelíthetetlen nő imázsát, akkor sem fontos feltétlenül eljutni az ágyig – de ha kívánod, butaság kihagyni. Igenis van olyan, hogy az egyéjszakás kaland kell – de nem ez a lényeg, hanem hogy kezdj el új színeket behozni az életedbe! Nézz meg merész művészfilmeket az erotikáról (pl: Oshima – Érzékek birodalma, Greenaway – A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, Betty blue, stb.)
Kezdd el magad kicsit “egzaltálni”. Turbózd föl, színezd ki az életed! Legyél tele új energiákkal, mert a mozdulatlan, csodaváró attitűd nem fog változást hozni az életedbe!
Azt írod, nem akarsz feminista, egyenrangú partner lenni. Az, hogy valaki egyenrangú a másikkal, a legtermészetesebb dolog. Vagy te arra vágysz, hogy alárendelt legyél? Akár a szolgája és csicskája is lennél, csak jöjjön már egy férfi, akinek húsvétkor lehet a sonkát főzni, miközben ezt ő nem is igényli, mert a ragaszkodásod már taszító…
Nem, drága, az egyenrangúság a normális, egyik lélek a másikat nem birtokolhatja és rendelheti maga alá, a többi – hát, hogy is mondjam, végül is a szolgalelkűség még nem beteges dolog, de mindenképpen speciális. És mindezt nem a feminizmus mondatja velem!
Szóval, a lényeg – kalandra fel! (Egyúttal a lelazuló és egzaltáló időszakodhoz ajánlom még a Bizottság zenekar – Kalandra fel c. lemezét is.)
Törj ki magadból, ne gyűjtsd tovább magadban a feszültséget és a szomorúságot! Légy merész, nézd ezt az egész “mozit” kicsit kívülről, és használd bátrabban a színeket!
Sok-sok erőt, belső szabadságot hozzá!
Soma Mamagésa
