Bocsáss meg! kéri a férfi… |
Sok esetben furcsa tükröt állít elénk az élet, gondolok itt a reklámokra, napjaink ideáira ha ezekhez mérjük magunkat, saját csapdánkba esünk. Megvalósíthatatlan az a művilág, amelyben egy nő mindig jól ápolt, izgalmas feleség, miközben keményen dolgozó munkaerő és gondos anya még este tízkor is. Ha ezt az ideát próbáljuk beérni, felőrlődünk. Elégedetlenek leszünk magunkkal és a társunkkal szemben is, pedig a legfontosabb az lenne, hogy önmagunkban teremtsük meg a harmóniát. Ha elnézőbbek vagyunk magunkkal szemben, rájövünk, hogy a párunkat sem kell milliónyi, kívülről jövő követelménynek megfeleltetnünk. Hogy
 |
| Gaburi Edith |
ez egy érett, tapasztalt nő gondolkodásmódja-e? Nem, én fiatal koromhoz képest csak tudatosabb lettem, mindössze a külsőségekben változtam. Minden ember egy személyiségcsomagot hoz magával, úgy gondolom, e tekintetben szerencsés vagyok. A férfiakkal szemben soha nem voltak követelményeim, nem állítottam fel szabályokat, vagy határokat a kapcsolataimban. A házasságom csaknem húsz évig működött ezek nélkül is, majd kinőttük egymást a férjemmel, de barátok maradtunk, segítő lelki társak.
Ez idő alatt kétszer volt komolyabb konfliktushelyzetünk, nem volt és nincs a lelkemben harag, düh, vagy keserűség. Nem azért, mert elfojtottam volna az indulataimat, az érzéseimet akkor és ott kimondtam, amit kellett, de aztán elengedtem a problémát. Ebben sokat segítenek a baráti beszélgetések, a meditáció, az ima mind egy célt szolgálnak: hogy megtaláld önmagad lelki békéjét, és ne akarj a külvilágnak megfelelni.
A témáról bővebbet a Nők Lapja június 22-én megjelenő 25-ös számában olvashatsz!
