Azt mondtam volna, hogy ketten kaptuk a meghívást? váltott töprengő arckifejezésre. Csak férfiak hivatalosak.
Na ne! Biztosan valami hímsoviniszta parti. Lemondhatnád, úgysem szivarozol. Sőt, a cigarettafüstöt sem bírod.
Nem lehet vigyorgott.
Sosem bírtam a csak női összejöveteleket, de még jobban idegesítenek a férfibulik, ahová a nők nem hivatalosak. Azt ugye, még csak-csak tudom, hogy mi, nők mivel ütjük el az időt egy csajos társaságban: kipletykáljuk a pasikat, megmentjük néhány elhagyott társnőnk lelkét, kibeszéljük a legújabb szoknyadivatot, és mindeközben magunkba tömünk mindenféle káros és hizlaló ételt. De mi történhet a férfi-összejöveteleken? Biztosan valami borzalmas dolog. Például a nők alapos kitárgyalása.
Mi lenne, ha újságíróként mennék? puhatolóztam a kedvesemnél. Az Ötcsillagos kulisszatitkok rovatban bemutatnám a férfi-összejövetelek titokzatos világát.
Ez egy zártkörű rendezvény, ha nem mondtam volna.
Pár nap múlva mégis megenyhült a szíve. Megtudta: mehet nő is, ha valóban szivarozik. Na és én valóban szivarozom, nemde? Arra a százévesnek látszó nőre gondoltam, aki Havanna óvárosában könnyedén elszívott egy félméteres bűzrudat, mialatt mi megebédeltünk a szomszédos étterem teraszán.
Gondosan kiválasztottam egy elegáns, sötét nadrágkosztümöt, amelynek a kabátja leginkább szmokingra hasonlít, és a fehér inghez nyakkendőt vettem. Egészen úgy néztem ki, mint aki titokzatos, szivaros estekre jár, és pontosan tudja, milyen életérzés kapcsolható az olyan kifejezésekhez, mint Cohiba vagy Romeo y Julieta.
Egy formás szivar, isteni aromájú füsttel, latin zene, az év üzletét kötő férfiak, esetleg egy könnyű kis salsa szívem szerelmével Isteni estének indult.
A szivaros pasik egy klubot béreltek ki aznap estére. Már a bejáratnál kínálták a barna dohányba csomagolt, hosszú és formás, Dominikából és Kubából érkezett, válogatott szivarokat. Felmértem a terepet. Két nőt is láttam, egyikük vékony kis szivarral a kezében, piros kosztümben magyarázott valamit egy férfinak, a másik pedig körülbelül olyan hozzáértéssel forgatta a kezében a terméket, mint én.
Lyukat képeztem (már elnézést a kifejezésért a szivar szerelmeseitől) a vágóval a szivar végén, és beleszippantottam, amint tüzet kaptam. Nem gyulladt meg. Erősebben, érkezett a biztatás, de ismét nem sikerült meggyújtani a bűzrudat. A harmadik kísérlet után belém hasított: ha ezt ilyen erősen kell szívni, akkor inkább köszi, nem. Egyébként elég nehéz egy feltörő köhögési rohamot legyűrni, de az ember, ha már a világ egyik legjobb szivarját tartja a kezében, ne finnyáskodjon. Ráadásul végre meggyulladt az istenadta.
Nem kell letüdőzni súgta segítőkészen a kedvesem. Arra voltam kíváncsi, vajon ez a keserű íz mitől számít jónak? Mennyivel jobb lenne egy falat bonbon, vagy egy rágógumi, de az ember ne válogasson, ha már kiharcolta a meghívást.
Ezt éhbérért készítik valamelyik kubai szivargyárban tájékoztattam a páromat fintorogva. Szerencsétlenek ott ülnek és dohánylevelet sodornak egész nap, mégis, alig keresik meg az ételre valót.
Ezt most hagyd, és halkabban, ha lehet. Továbbá ne gyere elő a harmadik világ gyermekmunka-kizsákmányolásával sem kérlelt, jól ismerve gondolatmenetemet. Némi megkönnyebbülést jelentett, hogy a vacsoránál nem kellett szivarozni, de utána ismét jött a rágyújtási probléma. Nem tudtam azzal foglalkozni, hogy a kedvesem, mint megrögzött füstellenes, hogyan birkózik meg a helyzettel, bár némileg furcsálltam, hogy néha hörcsögarcot vágott szivarozás közben.
Félúton tartottam a második szivaromnál, amikor forogni kezdett velem a világ. Összes vágyam az volt, hogy eljussak a mosdóig úgy, hogy közben megőrzöm a méltóságomat.
Nem emlékszem, hogyan jutottunk haza, csak arra, hogy az éjszaka közepén felébredtem, mert úgy éreztem, szivarfüstfelhőbe kerültem.
Te szivarozol? rángattam meg a kedvesemet.
Megőrültél? mormogott félálomban, és akkor jöttem rá, hogy a szivarfüstfelhő a hajából áradt. Erről eszembe jutottak az esti élmények, és pánikszerű gyorsasággal távoztam a hálóból a mosdó irányába. Az éjszaka további részét ott is töltöttem.
Áruld már el puhatolóztam a kedvesemnél reggel az előszobában , hogyhogy nem lettél rosszul a szivarozástól? Hiszen a füstöt minden formában utálod.
Mert nem szívtam, hanem fújtam vigyorgott. Úgy is ég a szivar, és mégsem jut a szádba a füst
Nagy ötlet, ezt megjegyzem, gondoltam. Aztán visszavonultam a mosdóba.
Életem legkeményebb gyomorrontását két nap alatt sikerült kihevernem, és eldöntöttem, hogy a férfias rendezvényeket a jövőben meghagyom a férfiaknak.
