 |
Bőrdíszműves szakmám van, de nem találtam állást, tehát örültem, és büszke voltam, amikor ide felvettek meséli egy karcsú, barna eladólány az egyik budai pláza ruhaboltjában. Tízre jövök, este kilencig dolgozom egy szabad napom van a héten , de egyelőre bírom. Minimálbért kapok, a forgalom után is adnak valamennyit. Százezer forint után egy ezrest Ne csodálkozz! Van, ahol semmit sem kap az eladó! Ebédszünet? Bekapkodok valamit napközben. Legfeljebb akkor zárhatok be egy-két percre, ha kiszaladok pisilni. De nem emiatt idegeskedem! Nekem azért fáj a fejem, mert nem tudom, fizetik-e utánam társadalombiztosítást. Nem tudom, beszámít-e majd a nyugdíjamba az itteni robot?
| A hét témája a Nők Lapjában: Fehér rabszolgák? Ugye, önök is vásároltak már plázákban? Ugye, önöknek is feltűnt, hogy a legtöbb boltban szép-fiatal lányok álldogálnak, hogy minket, vevőket kiszolgáljanak? De vajon felfigyeltek-e a tekintetükre? Észrevették-e, milyen pokolian fáradt némelyikük, és milyen szívszorítóan kényszeredett a kötelező mosolyuk? Időnként elkap az indulat, és arra gondolok, hogy a politikusok nyakába kellene öntenem az összes olvasói levelet, hogy lakkozatlan képet kapjanak az ezerszínű nyomorúságról. Arról, hogy rengetegen dolgoznak napi tíz-tizenkét órát a minimálbérnél is kevesebbért Arról, hogy sok fiatalt be sem jelentenek nem fizet utánuk társadalombiztosítást a munkáltató , de ők nem tiltakoznak, féltik az állásukat Mi vagyunk a század fehér rabszolgái írta egy huszonnégy éves lány, majd kétségbeesve hívott fel, hogy a nevét nehogy kiszerkesszem, mert akkor a negyvenötezer forintos fizetésétől is elesik. Az összeállítást készítették: V. Kulcsár Ildikó és Kertész Gábor A témához kapcsolódó további írások: Csillogj, mosolyogj» A körúton sem könnyű» Megfizettem a tanulópénzt» A jogainkat ismerni kell(ene)» |
