Ötvenes szuperhõs

A földkerekség leghíresebb akciósztárja: Bruce Willis

A földkerekség leghíresebb akciósztárja idén töltötte be az ötvenet, a köré font dicsfény azonban mit sem halványul. Városok, országok (sőt, a bolygónk!) megmentője, a féloldalas, cinikus mosoly világbajnoka. A leglazább hollywoodi fenegyerek ereje teljében van, megállás nélkül dolgozik, és közepesen léha életet él.

Simlis akcióhősünk éppen időben, huszonkilenc évesen futott be Hollywoodban – valószínűleg az utolsó pillanatban. Ha nem kapja meg A simlis és a szende című krimisorozat férfi főszerepét, úgy elzüllik, mint a pinty, és akkor aztán végig önmagát játszhatta volna, csak nem a vásznon meg a képernyőn, hanem szűk sikátorok mocskos kocsmáiban.

Előélete borzalmas, de az biztos, hogy legalábbis izgalmakkal, elhajlásokkal és balhékkal teli. Ezért aztán Bruce Willisnek nem nagyon kell megerőltetnie magát, amikor megcsillantja előttünk életunt, kőkemény, ugyanakkor sebezhető és önironikus figuráját.

Dadogó mixerkirály

Bruce Walter Willis 1955-ben születik Németországban, Idar-Obersteinben. Apja itt szolgálja katonaként a hazáját, mígnem beleszeret egy német lányba: az ő frigyük gyümölcse az égetnivaló kis Bruce. Két év múlva költöznek vissza az Államokba – egészen pontosan New Jersey-be –, és születik még négy testvér. Apja ekkor már gyári munkásként dolgozik, ahol keményen meg kell küzdenie a megélhetésért. A heroikus küzdelmet a papa rendszerint a közeli kocsmában folytatja, aminek természetesen válás a vége – na meg az, hogy fia elhatározza, soha nem lesz kétkezi munkás.

Hogy az otthoni bajok miatt, vagy sem, de a majdani, rettenthetetlen akcióhős tizenhat éves koráig dadog. Ezzel persze társai ügyeletes céltáblája, de Bruce nem hagyja, hogy kigúnyolják. Némi bunyóval mindig rendbe teszi a dolgokat, közben pedig szenvedélyesen keresi beszédhibája ellenszerét. A színpadon találja meg. Mihelyst kiáll a pódiumra, dadogása semmivé foszlik, és kristálytisztán, szorongás nélkül szólal meg Shakespeare nyelvén.

Eredendő dühe azonban nem múlik el, így, amikor rátör a következő méreghullám, gyakran elássa vagy elégeti tankönyveit. Szív marihuánát, nyal LSD-t, egyszer pedig, pusztán szórakozásból, anyaszült meztelenül rohan végig lakóhelye főutcáján. A lázadás során természetesen nem maradhat ki a zenekar-alapítás. A Loose Goose (Laza Liba) nevű banda mérsékelt sikert arat a gimisek körében. Egy effajta életrajz kötelező eleme a gimnáziumi kirúgás, stílusosan az érettségi előtt. Az ok: részt vett egy rasszizmus elleni tüntetésen. Csak apja közbenjárására szerezheti meg a végzettségét igazoló papírokat. Hogy mégis milyen lehetett a kamasz Bruce, arról középiskolai kémiatanára sommás szavai árulkodnak a legjobban: „Willis velejéig romlott!”

Rokonszenves sztárunk felnőttként sem hazudtolja meg önmagát. A színjátszás felé fordul, nagy sikerrel játszik Tennessee Williams darabjában – Macska a forró bádogtetőn –, reklámokban is szerepel, majd félbehagyja a főiskolát, és New Yorkba megy, hogy a Broadway apró színházaiban próbáljon szerencsét.

A siker azonban nem hull az ölébe. Willis mindenféle munkával megpróbálkozik, hogy fenntartsa magát és svábbogaraktól hemzsegő lakását, „a nyomor szentélyét”. Súlyos depresszióba esik, amiről így beszél: „Teljesen ki voltam készülve. Beférkőztem a szobanövények levelei közé, kevertem valami piát, és azzal akartam locsolni őket. Közben pedig beszéltem hozzájuk: – Mi van, nem ízlik? Nem is nektek való, fikuszok!” A depresszió legyőzésében végül mégiscsak az alkohol segít, de nem úgy, ahogy gondolják. Bruce Willisből Bruno lesz: „Nem voltam éppen Mr. Senki. Én voltam a legnagyobb sztár a bármixerek között. Nagyobb, mint amilyennek valaha is éreztem magam mozisztárként. És hogy mit fűznék hozzá a New York-i életemhez? Annyit: mindenkinek joga van némi időt seggfejként tölteni. Mindenesetre megtartottam a kukákban túrt kacatjaimat, hogy soha ne felejtsem el, ki vagyok, és honnan jöttem.”

A teljes cikk a 28. heti, július 13-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.