Kedves Soma!
Bár azt gondolom, hogy manapság alig lehet olyan ember, akinek nincs, de mégis furcsa, hogy az én alanyaimnak hasonló gondolatkörből kerültek ki a problémái.
Valahogy villámcsapásként hasított belém a felismerés – az a feladatom, hogy “helyre rakjak” defektes pasikat….
Lehet ez a feladatom? Hogy szeretetet osztogassak a férfiaknak? Meg önbizalmat? Magamnak is félve merem bevallani, hogy ez merült fel bennem, kicsit hülyén hangzik…. Mit gondolsz?
És ha ez így van, akkor vajon mindig ilyen magányos farkas típus leszek, aki soha nem áll meg, mindig továbblép? Vágynék én is egy családra, ha nem is sürgetem.
Köszönettel: Kicsi Vízöntő
Kedves Kicsi Vízöntő!
Van egy olyan mondás – melyet te is ismersz -, hogy: “zsák a foltját”. Azt írod: “alanyaimnak hasonló gondolatkörből kerülnek ki a problémái.” Akkor tessék, “itt van a kutya elásva”, hogy újabb ismert magyar szólás-mondással álljak elő.
És hogy a bölcsesség-közhely parádém még nagyobbat durranjon, akkor jöjjön egy ókori görög mondás is: “amint bent, úgy kint”. Vagyis nyilvánvaló, hogy benned ott van az, ami ugyanolyan problémájú pasikat vonz. Tehát, amennyiben ez téged zavar, ez a te problémád. Viszont ha nem zavar, akkor ezáltal nem csak őket, hanem magadat is terapizálod. Akkor ez neked kell!
Ha nem úgy éled meg ezeket a történeteket, hogy ezek leszívják a te energiádat, hanem azt tapasztalod, hogy adva kapsz, akkor hajrá! Gratulálok! Én ezt – is – hívom egyfajta “mamagésa szolgálatnak”. Nagyszerű dolog defektes embereknek segíteni! Hogy ez mennyire a te feladatod, nem tudom. Ehhez kevés az információ. De – ahogy írtam – ennek mutatója az is, hogy leszív, avagy tölt téged. (Ha ez utóbbi, akkor feladatszinten is megélheted.)
Egyébként meg az az elképzelés, hogy minden ember megtalálja a társát, és együtt maradnak a sírig, még a legbutább mesébe sem illene bele. Persze, mindannyian vágyunk a” boldogságra”, ami nyilvánvalóan egy illúzió, amit a tudatunk szűrőjén valamennyien másként élünk meg.
Most eszembe jutott rólad egy nő ismerősöm. 35-40 közötti, felvállaltan poligám. Klassz csaj. Szexi, vagány, intelligens. Ő pasiról pasira száll, mint egy kismadár. Mindig azt hangoztatja, ő nem tudná elképzelni egy férfi mellett az életét, bár nem zárja ki, hogy megtörténjen a csoda, de még nem találkozott ilyennel. És jól érzi magát a bőrében. Nem egy hagyományos figura, no de sokfélék vagyunk, merjük meglátni és bevállalni.
Gyakran nem is vesszük észre, hogy nekünk az a jó, ami van. Hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig másra vágyjunk. És amikor már az megvan, megint másra. Én most így 40 fele egyre inkább arra hajtok, hogy az állandó valami másra vágyakozás helyett (ami rengeteg energiát visz el a jelenből) épp azt kezdjem el értékelni, amiben vagyok. Figyelem, szemlélem, élvezem a körülöttem levő világot, az életemet. “Kifeszítem a jelen szövedékét.” (Idézet önmagamtól, József Attila után szabadon.)
No, hát okos csaj vagy te, érezni fogod, hogy mit kell tenned! Hogy kell-e tudatosan dolgoznod azon a bizonyos problémán, amit a pasik megmutattak neked, avagy ezt te élvezed, ez jó így neked, és nem gyártasz paráztató képeket a jövődre vonatkozóan, hanem megengeded magadnak az ősbizalmat.
Minden jót: Soma Mamagésa
Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu