Tündérmese, valódi szereplõkkel

Liluval egy éve beszélgettem. Éppen a ValóVilág kiszavazóshow-jára készült. Sminkelték, izgatott volt, lélekben már egészen máshol járt. De most sincs itt teljesen, amikor bezárkózunk a Danubius Rádió hangszigetelt stúdiójába.

– Sokat változott a világ! – mondja nevetve. – A ValóVilág stresszesebb időszak volt, bár nagyon szerettem. Most a reggeli rádióadás után vagyunk, ez pedig teljesen más műfaj, bár ezt is imádom csinálni. Csak a koránkelést nem lehet megszokni. Annyi erőt vesz ki, mintha négyszer annyit dolgoznék.

– Milyen szájízzel vágtál A rettegés fokába? Tartottál tőle?

– Féltem tőle. Sokat töprengtem rajta, hogyan lehet úgy vezetni azt a műsort, hogy az ember megtartsa a nőiességét. Aztán az első forgatási nap ötödik percében rájöttem, hogy nem kell aggódnom. Nyugodtan kimutathatom, hogy együtt érzek a játékosokkal, hogy engem is megráz egy adott próbatétel, akár annyira, hogy nem is tudom nézni…

– Mi volt a mélypont?





– Az állati belsőségekből készült turmix. Ott elsírtam magam, és öklendeztem. De hát ez is egyfajta valóságshow.

– Sejtetted, hogy gyökeresen változik meg az életed A rettegés foka forgatása alatt?

– Annyit tudtam, hogy az előző kapcsolatom nem igazán működik. Kiderült, mennyire mások vagyunk a párommal, és mennyire más dolgok fontosak számunkra. Ez viszonylag hosszú időt vett igénybe. Vagy lehet, hogy hamar nyilvánvalóvá vált, csak nem akartuk észre venni.

– Akkoriban folyamatosan a házasságról beszéltetek, most meg utólag jelentettétek be, hogy férjhez mentél Árva László operatőrhöz.

– A házasság nem olyan, amiről beszélni kell; erre már én is rájöttem. Nem véletlenül nem jött össze az az esküvő. Ennek így kellett lennie. Amikor Lacival megismerkedtem, azonnal kiderült, hogy teljesen lekötjük egymást, és nem maradnak szabad vegyértékeink. Hogy alig várom, hogy mondjon valamit, mert annyira érdekel, és állandóan tudni akarom, mi jár a fejében…

– Ő szociológus is. Ennyire imponált a műveltsége?

– Igen. Ráadásul hihetetlenül jó humora van. Ez pedig az intelligencia egyik mérőfoka. Már amikor elindultunk A rettegés foka forgatására, és felszálltunk az Argentínába tartó repülőgépre, próbáltam mellé sodródni, mert tudtam, ott lesz a jó buli, ahol ő van. Így már a kifelé út is roppant szórakoztatóan telt, és kint is rengeteget voltunk együtt. Az szokatlan helyzet, hogy nyolc ember másfél hónapig tulajdonképpen huszonnégy órát együtt töltsön. Együtt reggelizünk, aztán elmentünk forgatni, megvacsorázunk, ittunk még valamit, aztán mindenki ment aludni. Tényleg sülve-főve együtt voltunk. Amikor kimentem, arra gondoltam, most legalább végiggondolom, van-e Norbival, az előző párommal, bármi dolgunk egymással.

A teljes cikk a 29. heti, július 20-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.