Szia Soma!
Szeretnék tőled tanácsot kapni – sok barátom van ugyan, de te bizton az igaz és hű véleményeddel fogsz megtisztelni. Sokra tartalak téged mint embert és művészt.
 |
Szóval a gond az, hogy kölcsönösen vonzzuk és taszítjuk egymást a férfival. Nem tudunk eltölteni egy hétvégét harmóniában (sajnos ez egy hatalmas probléma tudom) és menekülnöm kellene, de nem megy. És itt ne arra gondolj, hogy akaratgyenge vagyok, mindössze arra, hogy az élet folyamatosan összehoz bennünket minden egyes szituációjában. Hetente szakítunk (mondván itt a vége, soha többé), de eltelik egy hónap, újra együtt vagyunk és civakodunk.
Mindketten szenvedünk ettől, de nem tudunk elszakadni egymástól. Jelen pillanatban én nem állok vele szóba (ez egy védekezés) egy hónapja, de kitartóan ostromol és látni akar.
Mit tegyek? Nekem is hiányzik, de ennek így igazán nincs értelme. De van valami ami nem enged el minket egymástól.
De lehet, hogy már csak túlspilázom?
Köszönöm előre, tisztelettel üdvözöl: Macsekdi
Kedves Macsekdi!
Ti ezt a játékot választjátok. Láttam már több ilyen kapcsolatot. Akár tizenévekig is el lehet húzni. Végül is folyamatosan adrenalint termeltek. Megélitek a búcsút, aztán az újbóli egymásra találás édességét. Mennyivel izgalmasabb ilyenkor a szex, mint egy kiegyensúlyozott periódusban! Sőt, a szakemberek egyenesen azt mondják: ha nincs adrenalin, nincs szex se!
Gondolj csak arra, milyen a legjobb barátoddal, akivel semmilyen súrlódás, feszültség nincs köztetek, csak a maximális egymásra hangolódás és elfogadás! Ez egyáltalán nem szexi! Viszont a ti szado-mazo tangótok, az igen!
Most ugye nem beszélsz vele – mire megkapod ezt a levelet, már ennek a gyermeteg periódusnak is vége lesz – ő pedig lobog érted. Hamarosan te is újra lobbansz, s mint a feszesre húzott íj húrja pattannak ki belőled az indulatok, s a szenvedély. Majd megint jön az egymásra találás és együttlevés rövid periódusa, amivel ismét nem fogtok tudni mit kezdeni.
Nyilván a következő szakítást még komolyabban kell majd eljátszanotok, hogy legalább előttetek legyen hitele. Akkor már nem csak a nem beszélés jön, hanem a zárcsere, esetleg albérlet, lakás-váltás, el lehet menni egészen a tébolyig. Ez rajtatok múlik! Van választás!
Tudod, el kell mondanom, a hosszú távú párkapcsolatoknál sok emberben felmerül a szorongás attól, hogy egyszer elmúlik a varázs, és elszürkül az egykor lángoló, és színes…és jönnek a hétköznapok, és már csak a hétköznapok. Persze, sokan ezt is választják, és ahelyett, hogy energiát raknának a kapcsolatba – mint egy virágzó szobanövény ápolásába – bepunnyadnak, tripla tokát eresztenek, és a saját, állott szagukban röfögve nézik a TV-t, rendszerint mások hazug életét.
Visszatérve rátok: nyilvánvaló, hogy teljesen egymásra vagytok kattanva, és remek játszópartnerre leltetek egymásban. Életetek központjában a szex, a szenvedély, a folyamatos adrenalin termelés áll. Tudat alatt mindketten rettegtek attól, hogy valójában nem is lenne igazán érdekes, és tartalmas a kapcsolatotok. Nem tudom, mennyire vagytok egymásnak szellemi partnerei? Mennyire elégítitek ki egymást intellektuálisan? Mennyire tudtok egymásnak új szellemi utakat mutatni? Gondoljátok végig! Ugyanis hosszú távon ez legalább olyan fontos, mint a szex! Ezzel a szex-centrikus játékkal igen sok időt töltötök el. Ha ezt kivesszük a képből, mi marad? Mi az, ami ezenkívül fenntartja a kapcsolatot?
Nem tudom, mennyire élitek meg a kreativitást, a játékot a munkátokban? Miért van szükségetek arra, hogy mindezt bevigyétek a magánéletbe? A másik fontos dolog, amin pedig érdemes elgondolkodnod, kedves anya-társam, az az, hogy milyen férfi-nő kapcsolat modellt mutatsz ezzel a “tangózással” a lányodnak!
Ahhoz, hogy el tudjátok dönteni, mit akartok, mélyebbre kell magatokban, egymásban menni! Üljetek le egymással beszélgetni, úgy, hogy egy kis időre megpróbáljátok teljesen kivenni a nemiséget a képből (igen jót tenne egy lecsupaszított, tiszta beszélgetéshez), és nézzetek szembe azzal, hogy az adrenalin termelésen kívül még mit adtok egymásnak, és hogy valójában szükségetek van-e egymásra.
Ti már nyilvánvalóan adrenalin függők vagytok. Ifjabb éveimben ejtőernyőztem, azt mondják, ez az egyik leginkább adrenalintermelő sport. Sok függőt láttam. Ami viszont a jó hír: ezt a függést át lehet tenni másba is! Transzformálható! Kezdj el valami jó kis adrenalintermelő sportot, és nézd meg, ha a sportban megkapod ezt az anyagot, akkor mit igényelsz a kapcsolatodban? Sőt, talán az lenne a legjobb, ha mind a ketten – de nem együtt! – járnátok mondjuk egy jó kis szamuráj “szakkörbe”! Vagy valami “hasonlóba”, amire vágytok!
Ha tényleg változást akarsz, akkor lépjél! Kezdj el olyan dolgokat behozni az életedbe, ami új (beszélgetés, meditáció, sport). Ne kívülről várd a változást, te indítsd el! Hajrá bébi, van választás!
Soma Mamagésa
Soma a következő címre várja leveliteket: soma@nlcafe.hu
