„A forró éjszakák illata elõhívja a szenvedélyt”

A hét témája a Nők Lapjában

Nyár, kaland, románcok Ilyenkor, nyáron nemcsak a ruháink nagy részétől szabadulunk meg, hanem a lelkünk is mezítelenebbé válik, kinyílik. Ahogy szép lassan lekerül rólunk a több réteg pulóver, úgy fogadunk magunkba egyre több élményt, és bizony, a kísértésnek is nehezebben állunk ellen. Forró nyári éjszakákon bármi megtörténhet: vég nélküli vonatozás, kitárulkozás egy rádióműsorban, könnyű románc, esetleg szerelem vagy leánykérés… Az összeállítást készítették: Kertész Gábor, Kégl Ágnes és Wlcsek Anna A témához kapcsolódó további írások: Lánykérés gumimatracon » “Odalépett hozzám, és autogramot kért” » Az a bizonyos első csók »

Hallgatóimmal éjszakákon át beszélgettünk arról, hogy mi a jobb: elfogadni a nyár illatát, és megbántani azt, aki szeretünk, vagy ellenállni a kísértésnek, cserébe viszont eldobni mindazt a varázst, amely teljessé teszi az emberi életet. Egyetemes választ persze nem találtunk eddig, de ki tudja, hátha egyszer kiderül…

A nyári esték felszabadulttá, már-már bolonddá tesznek minket. A bolondság szerelmet szül, de a szerelem figyelmetlenné tesz, a figyelmetlenség pedig elővigyázatlanná. Időről időre olyan hallgatók telefonálnak, akiknek gyermekük fogant egy szerelmes nyári estén – véletlenül. Hosszú ideje hirdetem a műsorban a Gólyahír Egyesület telefonszámát, itt ugyanis segítenek ezeknek a lányoknak, asszonyoknak. Néha úgy, hogy próbálnak nevelőszülőt találni a picinek. Tegnap kaptam a hírt, hogy az alapítvány elhelyezte a kétszázadik kisbabáját is új szüleinél. Nyáresti szerelem gyermeke volt ő is…

Sosem lehet tudni, milyen történetet rejt a júliusi-augusztusi este. Felejthetetlen volt például, amikor egy ötvenes férfi elmesélte el, hogy húsz év házasság után alapjaiban rengett meg az élete. Gyermekei voltak, a feleségét szerette, de most, túl az ötvenen, rájött, hogy az évek során elnyomott magában valamit: azt, hogy mélyen, legbelül a férfiak után vágyódik. Nemrég megismerkedett egy fiatal fiúval, és nem tudta, mit tegyen. A hangja őszinte volt és kétségbeesett. Annyira vágyott a segítő szóra, hogy megkért,

Vincze Kinga

tegyük közzé a telefonszámát is. Hátborzongató, egyben felemelő volt a hallgatóim reakciója. Leginkább nők telefonáltak, akik olyan tanácsot adtak, ami talán nem jellemző ránk, nőkre: „ne mondja el a feleségének!” Azt mondták, maguk ellen beszélnek, hiszen őszintétlenségre biztatnak egy férfit, de ez különleges eset. Egy nő ugyanis csak úgy tud küzdeni egy harmadikkal, ha nagyjából egyenlő esélyekkel indulnak. Egy negyvenes nő felveszi a harcot, ha a férje belehabarodik egy húszévesbe, de egy fiatal srác ellen nem tud mit tenni. Azt ajánlották a férfinak, hogy menjen bele a viszonyba, de ha nem akarja elveszíteni a családját, akkor ezt tegye titokban.

Néhány hónap elteltével hallottam újra a férfiről. Levélben köszönte meg azt az estét. Azt mondta, adás után rengetegen hívták fel, és segítettek feldolgozni a történteket. Főleg nők, akiknek a véleménye nélkül nem tudta volna meghozni a szerinte helyes döntést. Most boldog, mert megmaradt a családja, ráadásul megismerte a szerelmet is.

A témáról bővebben a Nők Lapja július 27-én megjelenő 30-as számában olvashatsz!