IGEN
Szikszai Gréta (27) könyvelő
Milyen kár, hogy az egyéjszakás kaland szóösszetételnek ma ennyire negatív csengése van! Pedig igazából nem is tudom, melyik része a nagyobb probléma: az egy éjszaka vagy a kaland. Szabad-e a szexet kalandnak tekinteni? És mekkora kaland egyetlenegy éjszaka? Nem kell mélyen magamba néznem ahhoz, hogy a két választ megfogalmazzam: igen és nagy. Persze nem képviseltem mindig ezt az álláspontot. Ahhoz, hogy pozitívan tudjak nyilatkozni a dologról, először meg kellett történnie velem
Nem vagyok könnyűvérű. Nem adom oda magam senkinek hipp-hopp, gondolkodás nélkül. Aznap este sem azzal a szándékkal mentem el az Anastacia koncertre, hogy pasit fogjak magamnak. Szeretem a zenét, gondoltam, szerzek egy jó estét magamnak. De nem lehetett nem észre vennem a mellettem álldogáló fiút, aki olyan szép volt, mint egy isten. Magas, vállas, szőkésbarna göndör fürtökkel, a szeme acélkék, a szája érzéki. A koncert kezdete előtt lopva nézegettem, és úgy gondoltam, biztosan véletlen lehet, hogy néha rámmosolyog. Úgy gondoltam, hogy a koncertjegy máris megérte az árát, hiszen ilyen szép fiút nem látni mindenhol. Megszólalt a zene, és a tömeg egy emberként mozdult meg. A nyájmelegben továbbra is mosolyogtunk egymásra, aztán egy lassú számnál elkapta a derekam.
Minden oldalról nyomott a tömeg, nem volt más választásom, mint hozzásimulni. A következő lassú számnál megcsókolt. Hagytam. Egymást átölelve, ringatózva, csókolózva hallgattuk az énekesnőt. A koncert végén, amikor újra felgyúltak a fények, kicsit tétován nézegettük egymást, hogy akkor most mi lesz. Ő szólalt meg először angolul. Kiderült, hogy lengyel, Tomeknek hívják, és ez az utolsó pesti éjszakája, holnap továbbutazik Bécsbe.
Meghívott egy italra. Én, mint akit hipnotizáltak, lelkesen elfogadtam. Kérte, hogy ajánljak helyet, mert ő nem ismeri Pestet. Praktikus okokból mentünk a házunk közelében lévő szórakozóhelyre: ha picit többet innék, gyorsan és biztonságosan hazaérek. Aztán mégis csak egy kólát kértem. Annyira tetszett Tomek, tudtam, hogy később emlékezni akarok minden percre, amit együtt töltöttünk. Sokáig beszélgettünk.
Olyan természetességgel jött velem haza, mintha több éve együtt élnénk. Együtt aludtunk illetve egyetlen percet sem aludtunk. Szenvedélyes, gátlástalan, pokolian izgalmas éjszakánk volt. Nem kellett kíméletesen bánni a másikkal, a saját gyönyörünket hajtottuk órákon keresztül úgy, hogy közben a másik extázisa is tüzelt…
NEM
Darida Gabriella (28) nyelvtanár
Amikor 18 évesen bekerültem a bölcsészkarra, volt már barátom. Két éve jártunk, ugyanabba a városba felvételiztünk, egy kollégiumba kerültünk. Kicsit konzervatív lánynak tartottam magam mindig is, szerencsém volt az akkori párommal, akivel fokozatosan, óvatosan merészkedtünk a testi szerelem ösvényeire. Tehát már nem szűz kislányként álltam végig az évnyitót.
Mégis, az első hetek után megdöbbentett az a fajta szabadság, amit a kollégiumban tapasztaltam. A szülői felügyelet alól kiszabadult fiúk és lányok gyakorlatilag vadállatok módjára vetették bele magukat az egyetem éjszakai életébe. Éjjel képtelenség volt aludni, minden szobában vagy buliztak, vagy szeretkeztek. Sok lánnyal beszélgettem erről. Úgy vettem ki, tulajdonképpen egyikük sem egyéjszakás kalandot keres, bolond módon abban reménykedtek, egy éjszaka elég arra, hogy megalapozzanak vele egy tartós kapcsolatot. Nagyon buta tud lenni az ember 18 évesen
Az én páromat is elkapta a gépszíj. Egyik buliból a másikba rohant, és egy idő után képtelen volt ellenállni az alkalmi felkínálkozásoknak. Szakítottam vele, még az egyetemet is ott akartam hagyni. De aztán maradtam, és az járt a fejemben, hogy talán én nem gondolkozom normálisan, és talán az élet természetes velejárója az, hogy van egy bizonyos szakasz, amikor az ember keresgél, amikor inkább ösztönlény (illetve hormonlény), mint tudatos cselekvő.
Minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy belemenjek egy kalandba, de sejtettem, az érvelésem enyhén szólva is sántít. Egy éjszaka azonban egyszer élünk felkiáltással jóval többet ittam a kelleténél, s reggel az egyik csoporttársam ágyában ébredtem. Bevallom, a szexből nem sokra emlékszem. Ám a reggeli bénázás, a hogyan osonjak el, mielőtt felébred, mert ha valami bunkóságot mond, esküszöm, kiugrom az ablakon szörnyű volt. Mindketten majd meghaltunk zavarunkban, de megbeszéltük, délután beülünk a büfébe. Egy rém kínos beszélgetés során tisztáztuk, hogy csak ennyi volt…
A történetek folytatását a Nők Lapja Évszakok július-augusztusi számában olvashatja el.
