Az ötlet megszületése
A képernyőmentes hét ötletének kisfiam, Bálint örült a legjobban. Nagyszerű, akkor végre minden este játszhatunk Ki nevet a végént! kiáltotta. Bevallom, nem egészen erre gondoltam, amikor kitaláltam, hogy egy hétre kikapcsoljuk a szórakoztató elektronikát az életünkből. Eredetileg arról álmodoztam, hogy jókat beszélgetünk a vacsora mellett, és utána elcsöndesedik a lakás. Nem kell ordító akciófilmeket hallgatni, a számítógép halk, ám fejfájdító zúgását, és a virtuális autók vég nélküli surrogását. Újra felfedezzük az olvasás gyönyörűségét, a barkácsolás, sütisütés örömeit.
Amikor előadtam a tervemet, a két nagyfiam megdöbbent. Egy hét számítógép nélkül? Kivel fogunk beszélgetni? Mit fogunk játszani? Ám váratlan segítséget kaptam a férjemtől, aki közölte, ez a hét a férfiasság próbája lesz. A fiúk először csak ízlelgették a szavakat, majd büszkék lettek rá, hogy bebizonyíthatják, ők bármiről le tudnak mondani.
Édesanyám elnevette magát: Kislányom, jól meggondoltad ezt? Ott a kedvenc sorozatod, a híradó, a Mónika show… két nap után be fogsz dilizni az állandóan körötted nyüzsgő kölyköktől! Véleményét osztotta minden ismerősöm. Volt, aki megkérdezte, milyen szektához csatlakoztunk. De nem sikerült eltántorítaniuk: a közeli plázában vettem egy sakk-készletet, három társasjátékot, egy pakli römikártyát és két romantikus regényt. Tizenkétezer forintot költöttem. Ennyit az olcsó szórakozás legendájáról.
1. nap: hétfő
A munkahelyemen a tegnap vásárolt romantikus regények éltettek, és már előre örültem a csöndes, nyugodt estének. De hiú reményeket tápláltam. A fiúk a kiterített sakktáblával fogadtak, és vérmes győzelmi reményekkel. Le kellett őket hűtenem és mindegyiket kenterbe vertem. Ez megdöbbentette őket. Megszokták, hogy anya nem ért a számítógéphez, és segítségért sikolt, ha be kell programozni a videót. Ám azt nem tudták rólam, hogy kislány koromban órákon át képesek voltunk sakkozni a nagyapámmal. Élveztem, hogy elismeréssel tekintenek rám. Amikor aztán kétórai sakkozás után Bálint azt kérte, hogy most már inkább Ki nevet a végént is játsszunk, hirtelen mindenki álmos lett. Évek óta nem fordult elő, de most este 10-kor már mindenki aludt beleértve a felnőtteket is.
2. nap: kedd
Ma este vendégeket hívtunk átjöttek a bátyámék, két kiskamasz lánygyerekkel. Elfelejtettük közölni velük az itthon életbe lépett szabályokat. Hogy mindenkit átsegítsek a kezdeti zavaron, elővettem a vasárnap vásárolt, haladóknak való Activityt, amelyben közmondásokat kell kitalálni. Négy csapatot alakítottunk, és majd megpukkadtunk a nevetéstől. A bátyámról kiderült, hogy abszolút anti-tehetség. Hiába tanítottuk, nem tudott belerázódni. Cserébe feledhetetlen pillanatokat szerzett, mert ennek ellenére lelkes mutogató volt. A este végül is jól telt. Megbeszéltük, hogy jövő héten is átjönnek egy visszavágóra.
3. nap: szerda
Márk ma délután hirtelen rámcsörgött, hogy melyik a darás liszt, mert itthon csak réteslisztet és finomlisztet talált. És most nem tudja, hogy melyiket tegye a tésztába. Hogy mibe?! Az én fiam süteményt akar sütni? Megdöbbentem, de aztán elmagyarázta, mi a helyzet. A sulinak korábban lett vége, és miután vasárnap óta egy egész könyvet
kiolvasott, unalmában úgy döntött, meglepi a családot egy tepsi zserbóval.
Büszke vagyok a fiamra, amiért ilyen komolyan veszi a megállapodásunkat. Azt hittem, csalni fog, és titokban bekapcsolja
a tévét, vagy átmegy a barátaihoz számítógépezni. De úgy látszik, igazi jellembajnokokat neveltünk. Azt mondják, ők is tudni akarják, hogy mit lehet tenni tévé és számítógép nélkül. A zserbó végül jól sikerült kicsit ugyan folyósabb lett, mint amikor én csinálom, de az esti sakkparti mellett az utolsó morzsáig elfogyott.
A hét második részének történetét a Nők Lapja Évszakok július-augusztusi számában olvashatja el.
