A hét témája a Nők Lapjában: Veled? Nélküled? Veled! Találkoztam olyan párokkal is, akik elsősorban az egzisztenciális félelmek miatt kapaszkodtak újból egymásba, ám olyanokkal is sikerült beszélgetnem nagy örömömre , akik tanulva a közösen elkövetett hibákból csodálatos összhangra találtak. Persze, az újrakezdők is ezerszínűek. Azokról sem feledkezhetem el, akik nekifutottak, aztán rájöttek: az élet gonoszul ismétli önmagát
Az összeállítást készítette: |
Én viszont nem felejtettem el mert feljegyeztem – néhány dátumot, amit röviden felsoroltál telefonon. 2003. november nyolcadikán közös döntésetek alapján elköltözött a férjed, és te kettesben maradtál a ma már hétéves Ábellal. 2004 szeptemberében ismét közös döntés alapján visszaköltözött a férjed, majd idén, június 20-án megszületett a mellettünk szuszogó pici fiatok.
 |
Regényt is írhatnál a történetünkből, de erre most nincs mód, tehát kezdem a közepén! feleli nevetve. Nagy szerelem a miénk, mégsem éltük át zökkenőmentesen a második fiunk érkezését.
Második?
Ó, igen ! Tudnod kell, hogy az esküvőnk utáni boldogságban rögtön várandós lettem, de az első kisbabánk meghalt. A tragédia hihetetlenül összehozott minket! A párom volt a támasz, a vigasz, minden Egymásba kapaszkodtunk a bajban, aztán fél év múlva összehoztuk Ábelt, és nem volt nálunk boldogabb pár a világon.
Mégis elrontottátok.
El. A mai eszemmel azt mondom, mindketten hibáztunk. Ugye, egyetértesz velem abban, hogy a nőket (a fiatal családokat) nemigen készítik fel arra, hogy egy kisbaba nemcsak gyönyörűség, hanem emberpróbáló feladat is? Eleinte huszonnégy órás szolgálatot követel tőled nemcsak gügyög, mint a reklámokban , hanem ordít is. És a tapasztalatlan anyuka időnként megbolondul attól, hogy nem érti rögtön, mi baja a kicsinek. Én ringattam, szoptattam, erőmet megfeszítve gondoztam a kisfiunkat, közben a férjem téblábolt körülöttünk Mivel magam is bizonytalan voltam, nemigen engedtem Ábel közelébe: azt gondoltam, hogy csak én ismerem a fiunk rezdüléseit, a párom nem ért hozzá. Közben meghaltam a fáradtságtól, és elvártam volna, hogy segítsen Hülye disszonancia! Nem? Ma már az esti szoptatás után rendszeresen átadom neki a picit, tudatosan akarom segíteni, hogy részese legyen e kezdeti élményeknek.
Elég sok olyan férfit ismerek, akik saját hibájukból vagy a feleségük túlbuzgalma miatt az öt-tízéves gyerekükkel sem tudnak mit kezdeni. De közben együtt maradnak a párjukkal
 |
Mi viszont e kudarcok hatására két évvel ezelőtt szétmentünk (ma már nem bánom, mert rengeteget tanultunk ). Akkor persze nagyon rossz volt. Vele? Nélküle? Se vele, se nélküle Aztán a különélés idején elég gyorsan megszépült minden. Rengeteget találkoztunk, beszélgettünk, Ábel látta, hogy mindketten nyugodtabbak vagyunk elmaradtak a holtfáradt, esti veszekedések , figyelmesebbek voltunk egymással. És jött egy vízválasztó nyaralás A barátnőim vittek magukkal, ők családosan utaztak, én kettesben, Ábellal. A kisfiam megjegyezte: milyen jó a többi gyereknek, mert ott az apukájuk! No, ez a mondat iszonyatosan fájt, a férjemet is nagyon megviselte. Jelzem, ő naponta többször hívott telefonon Hazajöttünk, és kijelentette: soha többé nem mehettek kettesben nyaralni! Ilyen kategorikusan, ellentmondást nem tűrőn Aztán egy Kék fény adás után fölmentem hozzá, és végigbeszéltünk mindent. Őt leginkább az zavarta, hogy számomra mindennél fontosabb lett a televíziózás, a szereplés, szóval a munkám. Legalábbis így látszott Engem az zavart, hogy nem értett meg: jó anya, jó feleség akarok lenni, közben érdekel a világ. Ráadásul azt hittem, nem lesz jó apa Ezen az éjszakán kiderült, hogy ő nagyon is büszke arra, hogy a modellkedés után elvégeztem az újságíró iskolát, és ismert lettem a szakmában, én meg bevallottam, hogy csodás apa! A világon senkivel sem tud úgy játszani Ábel, mint vele!
Happy end?
A folytatást a Nők Lapja augusztus 10-én megjelenő 32. számában olvashatod!
