Mostanában szétszórtabb vagy, például felemás zoknikban járkálsz.
A múltkor tényleg egy egész napig sötétkék és világoskék zokniban jártam, de előfordult, hogy kifordítva vettem fel a pólót, ezenkívül mindig leejtek valamit, egy hét alatt három poharat törtem össze. A múltkor pedig az uszodában leesett az ujjamról a Velencében vásárolt, gyönyörű üveggyűrűm. Végignéztem, ahogy hatot pattan, majd szilánkokra törik, egy lány pedig belelép. Egy katasztrófa-sújtotta övezet vagyok.
Egyéb tünetek?
Nő a pocakom. Ez a legegyértelműbb tünet. De a hányingeren kívül, amit a nők szerencsétlenebb és nagyobb hányada tapasztal, minden előfordult. Nem is szeretném most részletezni a férfiolvasókra való tekintettel. Ami a legszembetűnőbb volt: az aluszékonyság és a kora délutáni kókadozás az első három hónapban.
Most viszont kivirultál.
Már betöltöttem az ötödik hónapot, és a hatodikban járok. Most már tele vagyok energiával. Talán a boldog várakozás sugárzik rólam. Az életem az elmúlt egy évben fenekestül felfordult. Minden bekövetkezett, és mindennek az ellenkezője is. Mostanra viszont ez a sok minden visszarendezte magát egy nyugodt, boldog állapotba.
Amikor felborult az életed, mennyire strapált le?
Teljesen mindegy, melyik oldalon állsz, egy válás mindenképp megvisel. Ráadásul én Mátéval (Hesz Máté vízilabdázó, a szerk.) a mai napig nagyon jóban vagyok. Óhatatlanul elvesztettem egy közeli barátot, hiszen most már csak távoli barátok vagyunk. De még mindig jobban jártunk, mint sok, váláson áteső pár. Nem lett belőle sárdobálás; Mátéval leültünk, és már az elején mindent megbeszéltünk. Nem volt üzengetés az ügyvédeken keresztül, hiszen közös ügyvédünk volt. Európai módon próbáltuk rendezni az ügyeinket, és eldöntöttük, hogy amennyire lehet, elkerüljük a médiacirkuszt. Megfogadtuk például, hogy egyikünk sem nyilatkozik. Ennek természetesen az lett az eredménye, hogy mindenfélét írtak az újságok erre-arra hivatkozva , de mi tartottuk magunkat. Fájdalmas volt mindkettőnknek. Csak az tudja, milyen nehéz dolog ez, aki átélte.
Egy mondatot lehetne hallani arról, mi volt az ok?
Nem szeretnék erről beszélni. Mint említettem, megbeszéltük Mátéval, hogy erről nem nyilatkozunk.
Ugorjunk! Egészen addig, amíg hirtelen betoppant valaki.
És ez a valaki nagy boldogság okozója. Nagyon gyorsan, az év elején megismerkedtem a mostani párommal. Még friss volt a szakítás. Harminc vagyok, sok hasonló korú barátnőm van, akik egy-egy nagy elválás után évekig hasztalan próbálnak társat találni. Természetes, hogy vannak igényeik, keresik a hozzájuk illő párt, tudják, mit akarnak és közben akár hosszú évek telnek el. Engem hihetetlen nagy szerencse ért, mert szinte azonnal rátaláltam. Hogy úgy mondjam, levettük egymást a lábunkról. Az első pillanattól fogva nagy szerelemben élünk, aminek meg is van az eredménye simogatja meg a hasát.
Hogy ismerkedtetek össze?
Nagyon sokat nem szeretnék róla elárulni. Úgy egyeztünk meg: ő civil, és nem is akar médiaszereplővé válni.
Hogy hívják?
A nevét sem szeretném elárulni. Angol fiú, a végzettsége művészettörténész. Szerkesztőként dolgozott egy kulturális magazinnál Nagy-Britanniában, amikor megismertem. A munka hozott össze bennünket, de azt hamar el is felejtettük. Nagy egymásra találás volt. Miután nem sokkal később kiderült, hogy kisbabánk lesz, nem szaladt világgá. Megtehette volna, miért ne? Sok férfi megteszi. Ehelyett azonban felragyogott az arca, és azt mondta: Családot alapítunk, hurrá! Két hét múlva ott volt Brüsszelben, és azóta munkát is talált.
A teljes cikk a 33. heti, augusztus 17-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
