Miért bénák a negyvenes pasik?

Kedves Soma!

Kíváncsi lennék a véleményedre a következővel kapcsolatban: miért ilyen bénák a negyvenes pasik?

Nem értem, miért gondolják azt az emberek, hogy egy 20 és 30 közötti nőnek csak az lehet az egyetlen célja, hogy férjet fogjon lasszóval, és gyorsan gyereket csináltasson magának, biztos, ami biztos. Na, én nem ilyen vagyok.
Olyan férfit keresek, aki ott van, amikor szükségem van rá, ha meg nincs, akkor nem jön. És nem hisztizik, hogy miért nem akarok vele lenni, nem féltékeny. Elfogad olyannak, amilyen vagyok, és tiszteletben tartja a függetlenségemet. Annak örül, amit kap és nem támaszt velem szemben folyton elvárásokat. Nem akar folyton megváltoztatni. Ez persze fordítva is így lenne.

Örülnék annak, amit magától ad, és én is adnék, amennyit éppen tudok adni. Az most nem érdekelne különösebben, hogy van-e barátnője, felesége, gyerekei. Bár nyilván szerencsésebb, ha nincs egyik sem. De az ilyen ritka, mint a fehér holló.

Csak egy kis kényeztetésre vágynék, bókokra (még ha csak kamu duma is), figyelemre, és arra, hogy ha vele vagyok, elhiggyem hogy jó nő vagyok. Szóval hogy rendbe kapja egy kicsit az önbizalmamat és mellesleg a hormonháztartásomat is. Ez is fontos. Mert szerintem egy hisztis nőnél nincs rosszabb. Márpedig ha egy nő kielégítetlen, akkor hisztis.

Csak egy kis kényeztetésre vágynék…

Na, rátérek a problémámra. Nem túl sok potenciális pasijelölt akad az utamba, de azért akad. Jól indult az ismerkedés, de a kellemes beszélgetésen túl nem jutottunk messzebbre. Érzem, sőt tudom, hogy nem vagyok közömbös számára, az érdeklődés világos. Fogom az apró jeleket, és persze én is küldöm a válasz-jeleket, hogy szívesen venném a közeledését. De még a telefonszámomat sem kéri el. Kihagyja a remek alkalmakat, amik gyakran maguktól adódnak. Ugyanakkor keresi a társaságomat, és szívesen beszélget velem. Élénken érdeklődik a magánéletem felől, minden érdekli velem kapcsolatban. Legfőképpen, hogy van-e valakim.

Nem értem. Mintha félne tőlem. Pedig egyáltalán nem vagyok ijesztő. Vagy talán a határozottságommal nem tud mit kezdeni? Az viszont nem jellemző rám, hogy én legyek a kezdeményező. Talán az a fránya büszkeség. Szóval én nem keresem a társaságát, de örülök, ha ő igen. Ezt szerintem érzi is.

Én azt hittem, a pasik annak örülnek, ha egy nő nem akar rájuk telepedni, szabadok maradhatnak mellette, és nem akarnak gyűrűt meg esküvőt. Na én egyiket sem akarom. Egyelőre. Ha valóban érdeklődik irántam, akkor miért nem kapja össze magát és hódít meg? Ha meg nem, akkor miért keresi a társaságomat? Akkor köszönjön az udvariasság kedvéért, és közömbösen menjen el mellettem. Pont. Ez olyan egyszerű és egyértelmű. Nem?
Nem értem, miért bonyolítja túl a dolgot. Ja, a szóban forgó férfiember elvált, a gyerekei nagyok már, azt nem tudom, hogy van-e barátnője. De ez most nem is foglalkoztat.

Amióta olvasom az írásaidat, sokat gondolkozom ezen a karmikus dolgon. Hogy van az embernek egy kisugárzása, amit a pasik megéreznek. Itt van a baj szerinted? Ha igen, akkor én mit sugárzok ki? Mert én nem tudom. Én nagyon egyszerű (no nem buta, csak nem kenyerem a színészkedés, magamat adom), határozott, őszinte és gyakorlatias nő vagyok. Nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel a misztikus dolgokkal, de egyre inkább érdeklődve olvasok róluk.

Válaszodat előre is köszönöm: Kókuszkocka (azért Kókuszkocka, mert pont olyan nagydarab, édes, harapni- és kívánni való, mint én)






Kedves nagydarab, édes, harapni, és kívánni való “Kókuszkocka”!

Kezdjük a legelején. Először is ha – mi nők – azt gondoljuk, hogy “bénák a negyvenes pasik”, akkor saját magunkat is minősítjük. Vagyis amilyen a jin, épp olyan a jang. Magyarosan: “amilyen az adjon Isten, épp olyan a fogadj Isten!”

Azt, hogy milyenek vagyunk – nagy általánosságban – mi nők, és milyenek a férfiak, együtt alakítjuk ki, folyamatos kölcsönhatásban. Akinek megvan a véleménye a férfiakról, gondolkodjon el a nőkről való véleményén is! Ez egyébként egy hatalmas, aktuális és népszerű téma – én magam is írtam már róla hosszan -, de most nem ez a kérdés.

Jelenleg úgy ítéled meg, hogy neked most leginkább egy sekélyesebb érzelmi szinten levő szerető viszonyra van szükséged. Tehát valójában nincs jó nő-tudatod, kívülről akarod azt megerősíteni, akár hazugság árán is. Nyilván, persze van ebben valami ördögi kör-szerű is, naná, hogy erősödik a jó nő-tudatunk, ha egy férfi “fényez” minket. Fényesen, jó nő-tudattal viszont könnyebb bevonzani egy férfit. Azt viszont jól látod, hogy mindaddig, amíg saját magad elfogadásával, nőiességével hadilábon állsz, korai az anyaságra összpontosítani. Egyébként is fiatal vagy, másrészt, nem kell mindenkinek anyává (ez érzelmileg is korai lenne még nálad) válni.

Tiszta sor, neked most szex kell, könnyedén, gombnyomásra, érzelmi kötődés nélkül, felelősség nélkül, közben lubickolva az autonóm élet adta szabadságban. Szerintem hirdetések útján ezt a legkönnyebb megkapni. A szex – mint árucikk – ma már rengeteg helyről megvehető, megrendelhető. Nincs benne semmi ciki. Nincs benne színészkedés, nyugodtan adhatod benne magad. Nem is értem, miért nem folyamodtál eddig ehhez a szolgáltatáshoz?
Abszolút megérthető, hogy van olyan ember, akinek egy adott periódusban épp erre van szüksége. Nyilván, hogy ez nem egy “végleges” állapot – természetesen ilyen nincs is – de elképzelhető, hogy jól működik az önismereted, és most erre van szükséged, hogy tovább tudj lépni.

Nem tudom, hogy az általad említett férfi miért nem kérte el eddig a számodat. Nem tudom, mi zajlik le benne. Lehet, hogy alapvetően félelem van benne a nőkkel kapcsolatban. Félelem a csalódástól – talán nem tudta még elengedni az előzőeket -, félelem az érzelmektől, félelem attól, hogy megnyílik, és nem kap majd érzelmileg annyit, amennyit elvárna.





Alapvetően azt látom az emberekkel kapcsolatban, hogy sokkal érzékenyebben működnek a megérzéseik, mint amennyire sokan annak jelentőséget tulajdonítanak. Az is lehet, hogy kettősség van benne veled kapcsolatban. Sőt, az elmondottak alapján egészen bizonyos, hogy egyfajta vívódáson megy keresztül.
Hiszen “… keresi a társaságodat, és szívesen beszélget veled. Élénken érdeklődik a magánéleted felől…” Nyilvánvaló, hogy a közömbös emberrel ezt nem tesszük meg. Gyűjti az információkat rólad. Gyűjti, feldolgozza, elraktározza, ízlelgeti, rakja ki a maga kis illúzió-képét rólad, mint egy puzzle-t, apró benyomásokból. Lehet, hogy mély ember, lehet, hogy félénk. És az is lehet, hogy a kettő együtt. Az is lehet, hogy tudat alatt többet szeretne jelenteni neked, mint “használati eszköz”.

Lehet, hogy meg szeretne ismerni. Azért tudd, hogy sokan vannak, akik nem képesek csak a szexért egy szinte idegen emberrel megosztani a testüket. És az az igazság, hogy az állati ösztön-szexnél ez mindenképpen egy fejlettebb és komplexebb történet. Te is megértheted, hogy vannak ilyenek is.

Szóval. Vagy veszed a bátorságot, és a legközelebbi beszélgetésnél, magánéletbeli érdeklődésnél tiszta vizet öntesz a pohárba, és elmondod, hogy kívánod őt, de nincsenek komolyabb érzéseid iránta, vagy türelemmel hagyod, hogy épüljön a dolog. Ha érdekel.
Ha nem vonz igazából, legjobb, ha nem táplálod tovább a kapcsolatot, kiválasztasz egy magadnak való hirdetést, és megszervezed magadnak, ami kell!

A kérdés már csak az, hogy vajon tényleg erre van-e szükséged? És midnek van erre szüksége? A testednek, a lelkednek, az önbizalomhiányos egódnak? Az önvizsgálat nem olyan, mint a lakásfelújítás. Érdemes gyakran végezni!

Kívánok Neked tanításokat hozó utat az önelfogadáshoz!
Hajrá! Soma

Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu