Apa (is) született

A hét témája a Nők Lapjában: Amikor itt a pillanat Andriska derűs világra eszmélt. Flóráért megszenvedett a mamája. Orsi anyára lelt édesapjában is. Patrik földöntúli boldogságot hozott magával. Négy család, négy történet a szülés a születés csodájáról.  Elmúlt éjfél. A fájások tízpercenként érkeztek. Végre elkezdődött, a nyolcadik túlhordásos nap éjszakáján. Kata elővette a naplóját, a férjét nem ébresztette fel. Nem kérdezem, mit írt, de tudom, mi mindenre gondolt. A most hároméves Annácska születésére, ahol szerencsére minden rendben ment, csak éppen nem azt az élményt kapta, amire vágyott. Az összeállítást készítette: Kárász Kata élményeit Hulej Emese jegyezte le. Várkonyi Flóra érkezéséről Mihalicz Csilla tudósított. Nehéz György Dobray Saroltának beszélt az apává válás kacskaringóiról. Jánossyék boldogságában V. Kulcsár Ildikó osztozott További írások: • Ez az én gyerekem» • Egyszerűen földöntúli» • Alázat adta biztonság»

Férfi létére azonnal az ösztöneiről mesél, nem is akármilyenekről: az anyaiakról.
– Az, hogy benn voltam szülés közben is, óriási dolog volt! Már ez egy erős kapcsolatot jelentett Orsi és köztem. Aztán egyszer csak a kezemben tartottam ezt a picike lényt, és az volt az első gondolatom: mostantól óvnom kell őt, védelmezni mindenekelőtt és -fölött. Féltünk is persze, az elején, mit, hogyan kell egy ilyen pici babával csinálni, és akkor Kati, a feleségem mindig azt mondta: csináld először inkább te!. Így én voltam, aki az első időkben pelenkáztam, fürdettem, tőlem kapta az első kúpot, az első kanalas gyógyszert…

– Ez valahogy így tűnt nálunk természetesnek – magyarázza Kati. – Egyszerűen csak folytatódott ebben is a kettőnk kapcsolata Gyurival. Kezdettől fogva ő volt a domináns, a határozottabb, én pedig a babával még inkább elbizonytalanodtam, vajon jól csinálok-e mindent. Aztán amikor Gyurinak már mentek a dolgok a kicsivel, én is nyugodtabban kapcsolódtam be a feladatokba. Onnantól egészen megosztottuk a teendőket: felváltva fürdettük, keltünk fel hozzá éjjel. De az első fél év mégis inkább „apásra” sikeredett.

Emlékszem, szülés előtt egyszer azt kérdezte Gyuri: „Mi lesz, ha a gyereket jobban fogod szeretni nálam, és nekem nem jut többé annyi, mint előtte?” Aztán pont fordítva történt: én éreztem úgy, minta kicsit ki lennék közösítve. Mégis, így volt jó. Azt hiszem, egy ilyen társ óriási segítség, támasz egy nőnek! Talán ezért is nem lettem depressziós, mint sok kismama.
– A legtöbb férfi azt mondja, amiket én megcsináltam a kislányommal, mind női feladat – folytatja Gyuri. – Aztán csodálkoznak, hogy a kicsi csak az anyukájánál

nyugszik meg. Szerintem, ha egy férfi már a legelejétől igenis próbál segíteni – ehhez persze az is kell, hogy a nő engedje neki –, pillanatok alatt megtanul mindent, a fürdetéstől a pelenkázásig. És akkor ő sem marad ki semmiből. Nekem olyan csodálatos volt ebben az egészben részt venni! Katival pedig tényleg csak folytattuk, amit előtte csináltunk: mindent együtt. Már a terhesség alatt is rengeteg időt töltöttünk a másikkal, ez egyszerűen beleivódott a kapcsolatunkba. Mondogattuk is sokáig, hogy nem apja, hanem inkább a „másik anyja” vagyok Orsinak. Aztán valahogy mégis sok lett. Kilenc hónap után egy este azt mondtam Katinak: „Mostantól te fürdeted, te alszol vele…”.

Levegőre volt szükségem, egy kis szabadságra! Kati pedig teljesen elfogadta ezt, onnantól valóban átvett minden feladatot. Segítettem tovább, csak közel sem annyit, mint előtte. Elfáradtam, azt hiszem. Akkor el is távolodtunk kicsit a lányommal. Hirtelen nagyon anyás lett. Az rosszul is esett… Nem értettem sokáig, miért nem velem akar csinálni mindent, mint előtte. Kati elmagyarázta, ez teljesen normális, hiszen most ő van vele napi tíz órát, én meg csak hármat. Hogy butaság „megsértődnöm”…

A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 24-én megjelenő 34-es számában olvashatsz!