nlc.hu
Aktuális
Egyszerûen földöntúli

Egyszerûen földöntúli

„Nem akarom, hogy a férjem így lásson…” „Születni, szülni, meghalni egyedül kell!” „Soha többé nem tudnám megkívánni a feleségemet, ha végig kellene néznem a szülését!” Ugye, hallottak már ilyesféle mondatokat?









A hét témája a Nők Lapjában:

Amikor itt a pillanat

Andriska derűs világra eszmélt. Flóráért megszenvedett a mamája. Orsi anyára lelt édesapjában is. Patrik földöntúli boldogságot hozott magával. Négy család, négy történet a szülés a születés csodájáról. 
Elmúlt éjfél. A fájások tízpercenként érkeztek. Végre elkezdődött, a nyolcadik túlhordásos nap éjszakáján.
Kata elővette a naplóját, a férjét nem ébresztette fel. Nem kérdezem, mit írt, de tudom, mi mindenre gondolt. A most hároméves Annácska születésére, ahol szerencsére minden rendben ment, csak éppen nem azt az élményt kapta, amire vágyott.

Az összeállítást készítette:
Kárász Kata élményeit Hulej Emese jegyezte le. Várkonyi Flóra érkezéséről Mihalicz Csilla tudósított. Nehéz György Dobray Saroltának beszélt az apává válás kacskaringóiról. Jánossyék boldogságában V. Kulcsár Ildikó osztozott

További írások:

• Ez az én gyerekem»

• Apa (is) született»

• Alázat adta biztonság»   

És mit tesz Isten, most itt egy generáció, akik azt mondják, hogy szülni igenis együtt kell, mert akkor közös az élmény, mert akkor…
– Akkor a kezedbe nyomják a kisfiadat a születés utáni másodpercben – úgy, ahogy van, még trutyisan –, és én csak azt mondhatom, hogy földöntúli érzés, amitől megváltozik az életed – mondja a harmincéves Jánossy Krisztián, a tizenöt hónapos Patrik édesapja.

Hallottam én már apákat a szülésről beszélni: volt, aki azt mondta, hogy élete legnagyobb élménye, volt, aki kijelentette, hogy azóta ezerszer jobban szereti-becsüli a feleségét, egy zenész fiú azt állította, hogy Beethoven V. szimfóniája dübörgött benne a születés pillanatában. De hogy a zárkózott Krisztián – aki általában az indiánok nyugalmával, visszafogottságával viszonyul az élet dolgaihoz – azt mondja, hogy földöntúli érzés…?!

– Minden simán ment, és semmi sem ment simán – meséli Jánossy Judit. – Fél egykor mentünk be a szülőszobába, és öt óra negyvenkor Patrik felsírt. Ám a mi kópé fiunknak egyetlen napon nem lett volna szabad születnie: május 15-én. A választott orvosunk ezen az egy napon nem volt Pesten… Mikor éreztem, hogy indulni kell? Természetesen május 15-én, délelőtt tizenegykor.

– Nyugodt voltam, hiszen az előző napon azt mondták a kórházban: ez a baba kivárja az idejét, június elejét – mondja Krisztián. – Ráadásul éjszaka dolgoztam, és amikor Judit felrázott a délelőtti álmomból, azt hittem, csak azért veti be a „módszert”, hogy hamarabb felkeljek. Aztán ránéztem, és fölfogtam: ez komoly, szülni fogunk!
– Féltem – szögezi le Judit –, de ő olyan pánikba esett, hogy engem megszállt a nyugalom.

A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 24-én megjelenő 34-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top