Farkasházi Réka |
Az interjúra készülve és az internet archívumát böngészve, rengeteg romantikus újságcikket olvastam rólad. Farkasházi Réka, a boldog anya, a szerető feleség, a szép, fiatal, ismert színésznő ez így önmagában elég unalmasan hangzik, túl normális. Miközben te egy abszolút mai csaj vagy, akinek ráadásul állandóan pörög az agya. Ezt az énedet titkolod?
Egyáltalán nem, főleg, hogy még az a normális énem sem annyira normális a barátaim szerint. Tudom, hogy a kívülállók sokszor teljesen átlagos kislánynak, illetve most már nagylánynak látnak engem, és meg is kaptam már, hogy mísz vagyok első látásra, nincs bennem tűz. Viszont én úgy gondolom, ez nem így van, de az sem feltétlenül baj, hogy nem mindenki lát belém. Ellenben annak nagyon örülnék, ha nem csak rózsaszín köddel körülfont írások születnének rólam, mert éppen a legutóbbi idilli összeállítás kapcsán jutott eszembe, hogy lassan én magam is megcsömörlöm ettől, hát még az olvasók! Remélem, színesebb egyéniség vagyok ennél amellett, hogy valóban szeretem a férjemet, és nagyon boldoggá tesz, hogy anya lehetek.
A Vidám Színpad egyébként most egy idilli hely számomra (Nevet.) Nagyon vágytam arra, hogy színházban játszhassam, és valljuk be, egy szappanopera hőseként, illetve a színművészeti elvégzése nélkül, erre nem sok esélyem volt. Ezt a szerepet a sorozatbeli bátyámnak, Németh Kristófnak köszönhetem, merthogy Magyar Attila, aki írta, rendezte és játssza a darabot, vele közösen gondolkodott arról, ki lehetne az előadás női főszereplője. Eszükbe jutottam, én pedig örömmel mondtam igent, mert ebben a produkcióban tényleg kiélhetem magam: nagyon sok szerepbe bújhatok bele egy este folyamán. És ennél hálásabb feladatot, mint három férfi mellett, egyetlen nőként a színpadon állni…!
Igen, mert kedvesek és türelmesek voltak velem de én azért kicsit megnehezítettem a saját dolgomat. Bizonytalan voltam. Megijedtem ettől az abszurd műfajtól, amely tőlem teljesen szokatlan, bár, mint kiderült, nem áll távol. Aztán rájöttem, hogy ez a produkció semmi másról nem szól, mint a játék öröméről.
Mostanában derült ki rólad az is, hogy környezetvédő vagy.
Részt vettem egy kampányban, amely azért indult, hogy felhívja a figyelmet a család-, illetve állatbarát gondolkodásmódra. Most, hogy itt volt a nyár, főleg a nyaralás témakörét boncolgattuk. Hihetetlen, hogy a Balatonon például egyetlen olyan strandot sem találsz, ahova bemehetsz a kutyáddal. De ha kismamaként szoptatsz, akkor sem tudsz hova elvonulni a parton, legfeljebb a törülköződ alá. Emellett mi Ronival (Juga Veronika) teszteltük Budapesten nem tudsz babakocsival biztonságosan lemenni a metróba se, szóval, rengeteg az átgondolatlan, megoldatlan helyzet. Másrészt, a kampány során szeretnénk a kutyásokat is felrázni. Ha nem szedik össze a kutyapiszkot, az anyukák nem tudják a gyereküket letenni az aszfaltra, és a babakocsival is úgy kell keringeni, mint egy akadálypályán hogy csak néhány példát említsek.
Persze, hiszen ez olyan kis odafigyelést igényel, miért ne tennénk meg ennyit a környezetünkért? Van, akinek ez furcsa, én azt szeretném, ha a gyerekemnek ez természetes lenne.
A teljes cikk a 34. heti, augusztus 24-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.