A hét téma a Nők Lapjában: Nekünk találkozni kellett…
Ki ne hallotta volna barátnős beszélgetéseken: Azért nem lett a kapcsolatunkból semmi, mert túl korán/túl későn találkoztunk. Valóban okolható a túl korán és a túl későn? Meglehet, csak rajtunk múlik, hogy ezeket a találkozásokat úgy próbáljuk megélni, úgy átformálni, hogy ne legyen se későn, se korán hanem azt mondhassuk: éppen időben találtunk egymásra.
– Felnéztem rá, imponált, hogy jóval érettebb nálam, de valahogy mindig éreztem, hogy előbb-utóbb felnövök majd hozzá, és azt is sejtettem, ha így történik, akkor vége lesz a kapcsolatunknak. Ahogyan korosodtam, kezdtem úgy érezni, hogy már többre vágyom. Néhány hete szakítottam vele. Nekem is nagyon fájt az elválás, de azt gondolom, ahhoz mindenképpen rosszkor, túl korán találkoztunk, hogy életre szóló szerelmet adjunk egymásnak. A barátnőim körében is azt látom, hogy a fiatalkori szerelmek hasonló sorsra jutnak. Mi négy éven át mindennap találkoztunk egymással, talán az is lehet, hogy nem jól gazdálkodtunk az érzelmeinkkel hiszen ezek megkoptak, elmúltak. Most szükségem van arra, hogy kicsit éljek, mert négy éven keresztül szinte sehová sem mentem. Sokat köszönhetek a volt páromnak: mellette lettem kitűnő tanuló, otthonülővé váltam, de most szeretnék kicsit pörögni. Jó, ahogy csak sodornak magukkal az események, élvezem a függetlenséget bár hiányzik az ölelés, a csók Szeretettel gondolok a volt páromra, amikor egymásra találtunk, akkor nagyon jó volt, hogy pont akkor találkoztunk, mellette nőttem fel, mellette értem nővé de ahhoz, hogy tartós kapcsolat váljon ebből, mégis később kellett volna megismernünk egymás.
A témához kapcsolódó további írásokat a Nők Lapja augusztus 7-én megjelenő 36. számában olvashatsz!
