Akinek volt már része ilyen csevegésben, az elmondhatja: találkozott energiavámpírral! Csigó Katával ezúttal arról beszélgetünk, hogyan védekezhetünk az efféle energiarablókkal ellen.
 |
Nemrég összefutottam egy régi iskolatársammal, akit évek óta nem láttam, és elárasztott a családi problémáival, s olyan emberekről mesélt hosszasan, akiket nem is ismerek. A végén úgy éreztem, hogy valósággal kiszippantotta belőlem az életet. Kata, te is átéltél már hasonlót?
Igen, egyik ismerősöm például rendszeresen kihoz a sodromból azzal, hogy lényegtelen kérdésekről próbál velem hosszan értekezni. Pedig eléggé türelmes vagyok, munkámból adódóan is képes vagyok befogadni mások problémáit, követni az elmesélt élményeiket, de teljesen értelmetlennek tartom, hogy valakivel fél órán keresztül például egy film címéről kelljen beszélgetnem, illetve arról, hogy miért nem más címet adtak neki. Erre az energiavámpír ismerősömre az jellemző, hogy csak beszél-beszél, hosszan lovagol egy lényegtelen témán, és ha kérem, hogy most már zárjuk le ezt a kérdést, akkor iszonyúan megsértődik. Ezek után nekem kell elnézést kérnem: lehet, hogy durván szóltam közbe, de értse meg, mennyire bosszantó, ha valaki arra kényszerít másokat, hogy értelmetlen kérdéseken gondolkodjon. Pontosan azért energiavámpír ez az illető, mert először indulatokat csal ki belőlem, majd még azt is, hogy elnézést kelljen kérnem tőle azért, amit ő okozott a viselkedésével. Az energiarablók legfontosabb ismertetőjele, hogy csak nagyon durván lehet elhatárolódni tőlük.
Tehát erről ismerhetjük fel őket?
Igen. Nem érzik a határaikat, olyasmikkel traktálják a nem túl közeli ismerőseiket is, amiket ők nem akarnak és nem is képesek befogadni. Az energiavámpír azzal, hogy kéretlenül bevonja a beszélgetőtársát a magánéletébe, indulatokat válthat ki az illetőben, aki végül még bűntudatot is érez ezen indulatok miatt.
Mit gondolsz, ha már így lemeríti a környezetét, legalább feltöltekezik egy-egy ilyen beszélgetésből az energiarabló?
Igen. Megeshet, hogy az ilyen ember otthon, a partnerével nem tud beszélgetni, vagy egyedül él, ezért a munkahelyén locsog reggeltől estig. Az is gyakori, hogy azért viselkednek így, mert nem érzik annak biztonságát, hogy akkor is elfogadhatók lennének mások számára, ha nem fecsegnének folyton, hanem néha csöndben maradnának.
Biztosan te is észrevetted, ha olyasvalakivel beszélsz, aki pozitív beállítottságú, akkor feltöltődsz, míg a panaszkodók teljesen lemerítenek.
Jól látod, a folyton panaszkodó, siránkozó emberek is rabolják mások energiáit. Ismerős lánynak volt egy barátnője, akivel rendre megosztották egymással a lelki gondjaikat, de amikor a másik lány megismerkedett egy fiúval, megszakította ismerősömmel a kapcsolatot. Fájdalmas felismerés volt az elhagyott lány számára: a másik csak addig igényelte a támogatását, a tanácsait, amíg egyedül volt, és társat keresett, tehát elrabolta tőle az idejét, a figyelmét, az érzéseit. Amikor társra talált, többé nem volt szüksége rá.
Mit javasolsz, hogyan bánjunk az energiavámpírokkal?
Feltétlenül őrizzük meg a saját határainkat, ne kerüljünk közelebbi kapcsolatba egy energiavámpírral, mert ebből úgysem lesz kölcsönös barátság! Ne hagyjuk, hogy belevonjon egy olyan beszélgetésbe, amelyben a számunkra ismeretlen férjről, anyósról, szomszédról kell történeteket hallgatnunk (és erre nem vágyunk)! Aki elég bátor, adhat efféle visszajelzéseket: Ezt már nehéz hallgatnom, mert te sosem kérdezel rólam semmit, és ez így meglehetősen felemás kapcsolat.
Csigó Katának a katalin.csigo@sanomabp.hu e-mail címre írhattok.
A teljes cikk a 39. heti, szeptember 28-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.
