,,Hívj fel most, hogy nyerj (nekünk) egymillió forintot!”

 Na, gyerünk! Vedd föl azt a telefont… Egymillió forint. Egymillió!” Nem hiszem el, hogy nem tudják a választ! Látom, hogy 425 forint. Utánaszámoltam. Többször is. Az emberek nem látnak a szemüktől? Megint valaki rosszat mondott. És megint. Mit is ír a képernyő alja? 240 forint plusz áfa/hívás. Na jó, próbáljuk meg…

Nem stimmel a megoldás

Nincs fogalt jelzés, azonban egy bájos női géphang közli velem, hogy hívásomat most nem tudják fogadni, próbálkozzak később. Még kétszer telefonálok a következő húsz percben. Kissé csalódott vagyok: annak ellenére, hogy a műsorvezető lányhoz alig érkeznek hívások, valahogy mindig rosszkor tárcsázom. A hiba biztos az én vonalamban van. Közben utánaszámolok: már vagy ezer forintot tárcsáztam el, ideje feladni. Ekkor az egyik betelefonáló bemondja a megoldást, az én megoldásomat: 425. „Bocs, nem jó, próbálkozz újra! Biztos fogod tudni!” – hadarja el a lány a sokat gyakorolt szöveget, a műsor pedig folytatódik. Nem akarok hallani a fülemnek. Utánaszámolok. Ugyanaz az eredmény jön ki. És megint. Bekapcsolom a videót, hogy holnap megmutassam a barátaimnak merő kíváncsiságból. Ezt jól teszem, mert így utólag ellenőrizhetem, hogy igaz-e, amit a lány az egyórás adás utolsó öt másodpercében mond: „ja, a megoldás egyébként 380 volt. Jó éjt, holnap találkozunk.” Akárhogy nézem, számolok, ez nem jön ki. Ideje felhívni az ügyfélszolgálat számát, amit véletlenül meglátok a kimerevített képernyő bal alsó sarkában.

A megoldás nyomában

Az ügyfélszolgálat persze egész este foglalt, de nem adom fel. Másnap délelőtt tizenegykor próbálkozom újra. Ezúttal felveszik. Elmesélem történetem, és azt kérem tőlük, mondják már el nekem, még hogyan jött ki a 380-as végeredmény a tegnap esti játékban. Kapcsolnak, majd szétkapcsolnak.

Ismét próbálkozom, ezúttal már a sajtóreferenst kérem, mint újságíró. Mikor megkérdezik, hogy mégis mit szeretnék, ismét előadom a történetem. Öt perc csönd a vonal végén, majd közlik, írásban válaszolnak a kérdésemre. Nagy meglepetésemre meg is érkezik a várva várt levél.

“Tisztelt Uram!!!

Megkaptuk reklamációját egyik játékunkkal kapcsolatban, amelyre most válaszolok. Az Ön által sérelmezett HÁNY FORINT VAN AZ ÁBRÁN? feladvány pontos megoldási kulcsát nem tudom megadni Önnek. Ennek oka, hogy így jogtalan előnyhöz jutna a többi játékostársával szemben. Azonban arra felhívom a figyelmét, hogy ha a játék alatt elővette a pénztárcájából a képen látható pénzérméket, akkor észre kellett vennie azt, hogy miért nem helyes megoldás az Ön és többek által bemondott összeg… Például, ha mondjuk egy 100 forintos érméről hiányzik a szám, akkor az már nem 100 forint… Természetesen ez egy példa, mely nem szerepelt a feladványban…

Remélem, segíteni tudtam…”

Immár sokadszor ülök le a képernyő elé, hogy visszanézzem a videót. Az új információval sem jön ki a szám. Próbálom ismét felvenni a kapcsolatot a játékot üzemeltető céggel, de többé nem sikerül. Pedig bárkinek esküszöm, hogy többet nem fogok ilyet játszani, csak mondják meg, hogy jött ki a 380…

A teljes cikk a 42. heti, október 19-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.