Hamvába holt vállalkozások…

A mű százegy hibát sorol fel, amelyekkel a nők elvághatják a karrierjüket. Rögtön elakadtunk Hajnival ott, hogy vajon rendes lányok vagyunk-e, ugyanis sosem akartunk főnökök lenni (más kérdés, hogy dolgoztunk és dolgozunk rendes lányokkal – nőkkel – együtt, akik főnökök).

Az este természetesen röhögésbe fulladt (73. hiba: Folyton mosolyogsz), végig izegtünk-mozogtunk és gesztikuláltunk (76. hiba: Túl sok benned a buborék… – vagyis szénsavasan túltelítettek voltunk – a könyv szerint olyanok, „mint egy dobozos üdítőital, amelyet felráznak, mielőtt kinyitnának”). Ezen egyébként egyes relaxációs technikákkal is lehet segíteni, de igazán hülyén néztünk volna ki, amint lemegyünk alfába a körúti kávéház főasztalánál.

Kérdés persze, hogy mit értünk karrieren. Ha azt, hogy az ember megteremti magának azt a bevételt, amely akkor is befolyik, amikor nem dolgozik, akkor már én is próbálkoztam karrierépítéssel. Többször is akartam több lábon állni (vagyis megteremteni különböző vállalkozásokkal a – divatos szóval – „hátországomat” az írás mellett), és rögvest el is meséltem Hajninak néhány hamvába holt kísérletemet.
Az egyik ötlet Balin született. Ez az indonéz sziget a feng shui szülőhelye, és egyes felszentelt emberek tanítják, hogyan lehet megtisztítani a teret a különböző káros „szellemektől”. Többek közt speciális csengőt használnak hozzá. Láttam is ilyen tértisztítást Balin, de ott nem akad fenn azon az ember, ha efféle szertartást lát, hiszen egészen más világ ez, ahol szinte mindennap ünnepelnek valamit, ahol a halottakat színes, vidám és mégis megrázó szertartás keretében az út szélén égetik el, és bárki beállhat a gyászolók közé. Balin az ember a világ közepén érzi magát, még akkor is, ha mostanság a legembertelenebb és legkegyetlenebb módszerekkel próbálják (terrortámadás, merénylet) leépíteni a turizmust ezen a paradicsomi helyen. (Csak mellékesen: ha lehetőségem lesz, én gondolkodás nélkül visszamegyek, és tudom, hogy még sokan tesznek így.)

De ez még a merényletek előtt történt, amikor valóban a Paradicsomban érezhettük magunkat. A felszentelt ember elmagyarázta, hogyan kell a speciális csengettyűvel és tapsolással megtisztítani a teret, az otthonokat a „nemkívánatos szellemektől”, a régi lakók fájdalmaitól és ilyesmiktől. Több napon át beszélgettünk, végül kaptam tőle egy különleges balinéz harangot, amely „alkalmas a tértisztításra”. Elraktam a csengőt, mintegy kedves ajándékként, de a férfi azt mondta: „Használd, arra való!” Biztos, ami biztos, készíttettem magamnak Ázsiában nagyon olcsón kétszáz darab különleges névjegykártyát, mint „tértisztító”. Akkor mosolyogtam az egészen, de amint hazaértünk, és egyik ismerősöm panaszolta, hogy exfelesége „szelleme” kísérti a házában, hirtelen eszembe jutott a tértisztítás. Rögtön elő is vezettem, hogy ez az új vállalkozásom, amelyet majd az írás mellett fogok végezni. Elmagyaráztam neki a tértisztítás jelentőségét (már amennyit tudtam róla), de közben rám jött a röhögés (73. hiba), mert elképzeltem, ahogy sétálgatok egy lakásban, és harangot rázok meg tapsolgatok, hogy kiűzzem a szellemet.

– Hadd legyek az első ügyfele! – kérte a férfi, mire én nagyon megijedtem. Végül bólintottam: ingyen vállalom a „terápiát”, majd óvatosan megkérdeztem:

– És maga hisz ebben?

Aztán elnevettem magam (73. hiba), mire ő azt felelte:

– Éva, én hinnék benne, de az a baj, hogy maga nem hisz!

Milyen igaza volt! Akkor szakadt félbe (még be sem indult) tértisztító pályafutásom. Megmaradt százkilencvenkilenc különleges tértisztítói névjegykártyám (egyet az első, majdnem-ügyfél elkért emlékbe).





A másik karrierépítés komolyabb volt. Lassan egy éve történt. Színésznő barátnőm, Noémi vetette fel, hogy önbizalomhiányos lányoknak kellene valamiféle segítő tanfolyamot szerveznünk. Nosza, nekiláttunk a tervezgetésnek. Néhány hétvégét szántunk az előkészítésre, írtunk, rajzoltunk, könyvekből készültünk, jobbnál jobb ötleteket soroltunk, és közben pezsegtünk, mint a szénsavas italok (76. hiba), meg persze vihogtunk, és saslikot sütöttünk a teraszon, de ezt már nem is tudom, hányas hibának vegyem. Megterveztük az egész tanfolyamot. Végigtelefonáltuk szeretteinket, és elújságoltuk, hogy mostantól több lábon állunk majd. Még a termet is lefoglaltuk Noémi ismerősénél, egész évre.
Aztán kézfogással ünnepeltük, hogy végre mindent alaposan kigondoltunk.

Azóta nem találkoztunk, és persze a tanfolyam sem indult el.

Ennyit a karrierről meg a több lábon állásról.

Minden jel arra utal, hogy rendes lány vagyok.