A hét témája a Nők Lapjában:
Én és a tükörképem
Mindannyiunkban él egyfajta kép önmagunkról. Néha hasonlóan látjuk magunkat, mint ahogyan a szeretteink minket, de némelykor előfordul, hogy egészen mást mutat a tükör, mint amilyen képet önmagunkról dédelgetünk. Játsszunk most egy kicsit! Az alábbiakban két ember vallja meg, hogyan látja önmagát, a tükröt pedig szeretteik, barátaik tartják eléjük.
A témához kapcsolódó írások:
Palotás Petra: Vagányság és romantika»
Bradács Ági: Ég és föld között»
Így látják Petrát»
Az összeállítást készítette:
Fejős Éva |
Sokat fázott és szenvedett
Sokat fázott, szenvedett a munkája és a hegymászás során. A fizikai fájdalmat jól bírja, és a lelki fájdalmak után is képes talpra állni.
 |
Lontai Mária |
Szerintem nem fél semmitől, legfeljebb attól, hogy nem fogja megtalálni a párját. Nagyon jó a humora és hűséges barátnő. Egyetlen rossz tulajdonsága, hogy tengerszinten kissé szétszórt, néha elhagyja a telefonját, a pénztárcáját. Ági előnyére változott: régen zárkózottabb, gátlásosabb volt, mára sokkal nyitottabb lett, ráadásul egyre nőiesebb! Amikor a legutolsó nagy mászásáról hazajött, azt mondta: itt a vége. Akkor, a hegyen meghalt egy közeli barátja, akivel egy expedícióban volt, és később a volt barátját is elvesztette. Nem hiszem, hogy félelemből állt el a nagy csúcsok meghódításától bár ezek nagyon komoly traumák voltak számára , inkább szeretné már a magánéletben is megtalálni magát.
Jó vezető lenne a munkában is
Egy cégnél dolgozunk, és benne voltam a csoportban, amelyet Ági nyáron felvitt a Mont Blanc-ra. Én sokat sportolok, de hegyet még nem másztam mondja Varga Tibor. Ági nagyon jó vezető. Felvitt minket a Mont Blanc csúcsára, és ragyogóan összetartotta a csapatot. Átvezetett a meredek részeken is, ahol nekünk talán inunkba szállt a bátorságunk, de ő nyugodt és határozott maradt, tudta, kit, hogyan kell átsegíteni a kritikus pontokon. Érzékeny lány, ráérez az ember gondolataira, félelmeire, és női kommunikációval megoldja a
 |
Varga Tibor |
kritikus helyzeteket. A túrán nagyon határozott volt, például zsinórt kötött a napszemüvegemre, hiába mondtam, hogy nem szükséges. Aztán, amikor elestem, kiderült, hogy elveszthettem volna a napszemüveget, és veszélybe került volna a túra sikere emiatt, hiszen anélkül vissza kellett volna fordulni. Amikor mondtam, hogy kicsit töri a lábamat a bakancs, azt javasolta, igazítsam meg benne a zoknit. Én legyintettem, és mentem tovább. Ma már tudom, hogy neki volt igaza, mert olyan sebes lett a lábam, hogy még mostanra sem múltak el teljesen a hegek. Az gondolom, Áginak a hegy az igazi terepe, de a földön is feltalálja magát. Magam is vezető vagyok, ezért mondhatom: minden megvan Ágiban, ami a munkában is sikeres vezetővé tenné.
Nem hagyja elfutni a jó pillanatokat
 |
Gellér Flórián |
1997-ben ismerkedtünk meg, egy klubest után még maradtunk kicsit beszélgetni. Olyan sok közös témát találtunk, hogy a Keletiben, a peronon órákig beszélgettünk, majdnem elment az utolsó vonat, amellyel Ági hazautazhatott volna. Értékeltem benne, hogy nem hagyott elfutni egy ilyen jó pillanatot idézi fel az ismerkedést Gellér Flórián. Azóta vagyunk barátok, és tudom, hogy Ági valóban nem hagyja elfutni a jó pillanatokat. Érzékeny nő, de nem sírós, sosem hisztizett, sosem mondta, hogy elege lenne valamiből. Kitartó típus, nagyon jól tud koncentrálni, kíváncsi és nyitott. Gyakran kirándulunk együtt, bár legtöbbször óriási telefonszámlákat csinálunk, mert minden fontos dolgunkat megbeszéljük. Úgy gondolom, jól választott állást, mert erőssége a kommunikáció. Olvastam egy kerek, jól sikerült írását az egyik hegymászómagazinban, azóta tudom, hogy az íráskészsége is remek. Ági a hegyen minden helyzetet jól megoldott. Most nincsenek nagy csúcsok most hétköznapi problémák vannak, amelyekkel remélhetőleg sikeresen megküzd. Kívánom neki, hogy mielőbb megtalálja a nagy Ő-t, és ne csak a hegycsúcsokon, hanem itt, a földön is igazán boldog legyen.
A témához kapcsolódó további írásokat a Nők Lapja november 2-án megjelenő 44-es számában olvashatsz!
