Kedves Soma!
Nem akarom feláldozni magam, és a gyerekek miatt látszatboldogságban élni…
A férjem tizenéve ismerem, nagy szerelemmel kötött (amolyan “mindenki által irigyelt”), hét éves házasság a miénk. Három gyönyörű gyermekünk van. A párom kiváló apa és férfi, még mindig nagyon szeretem, ő viszont azt mondja, már nem. Nincs senkije, nem is akar elhagyni, viszont nap mint nap érezteti, hogy már semmit nem jelentek neki. Azt mondja, a gyerekek átvették a helyem a szívében, és ezt az első születése óta érzi. Az utóbbi hónapokban már a szex sem működik közöttünk.
Sajnos elég zsörtölődős fajta vagyok, és ezt mostanában a szememre is vetette. Nem tudom, mit tegyek. Mások szerint még sose néztem ki ilyen jól, mint mostanában (kimondottan szépnek, csinosnak tartanak – de a páromat is!), saját karriert is építettem, és most a harmadik babával vagyok otthon.
Nem akarom feláldozni magam, és a gyerekek miatt látszatboldogságban élni, de nem is akarjuk a családot szétrobbantani.
Éljünk így le egy életet? Fog ez még változni? Mivel tudnám visszahódítani?
Kérlek, segíts!
Bea
Kedves Bea!
Nos, én a következőképpen látom és érzem a helyzetedet. Összekerül két ember, az elején még tombol a szerelem, jó esetben kialakul vagy megérik a szeretet is, jönnek a gyerekek, és annyi minden megváltozik. Úgy gondolom, hogy normális esetben minden szülő átéli azt az extatikus folyamatot, hogy gyermeke megszületésekor ráébred arra, hogy azt a kis lényt minden eddigi embertársánál jobban szereti.
Számomra ez nagyon intenzív felismerés és megélés volt. Kb. 1 éves lehetett az első gyermekem – a fiam -, amikor azt éreztem, hogy a bennem levő szeretet már olyan magasságokban jár, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy ez még fokozódhat. (Sose felejtem el, éjszaka volt, mindenki aludt, néztem Lázárt, és azt éreztem, ez az érzés nem lehet több ennél, mint amit most érzek. Úgy éreztem, ez a szeretet maximuma. Mindig szeretetéhes és szeretet-centrikus ember voltam, mégsem sejtettem, hogy ilyen magasságok léteznek. )
És nap mint nap figyeltem magamban, ahogy ez a szeretet még képes tovább nőni és mélyülni. Ma már azt gondolom, hogy bizonyos szempontból az emberi szeretet legmagasabb szintje a gyermekünk, gyermekeink iránt érzett. Nyilván egészen más ez, mint a párunk, szüleink, testvéreink, barátaink iránt érzett szeretet. Hiszen ebben a genetikai program is benne van. (Csak később tudtam meg, hogy még ennél magasabb szint is létezik.)
Amikor azt mondja a férjed, hogy a “gyerekek átvették a helyed a szívében“, ez valójában nem igaz. Mert a szülőtársunk iránt érzett szeretet nem a gyermekünk “helyén” van. A szeretetnek nincsenek kijelölt “fakkjai”, amit egymás elől elfoglalunk. “Sajnálom, drágám, de kitúrtak az első számú fakkomból a gyerekek….” Nyilvánvaló, hogy ilyen nincs. Ez épp olyan gyermeteg kijelentés, mint az, hogy “nap mint nap érezteti, hogy már semmit nem jelentek neki“.
Nézd meg kívülről magatokat: el tudod képzelni, hogy épp te semmit ne jelentenél neki? Vedd észre, hogy egyszerűen arról van szó, hogy levegőre vágyik, és – bizonyos szinten gyermeteg módon – ezt így juttatja kifejezésre! Persze, hogy te vagy az anyján kívül élete legfontosabb és legmeghatározóbb nője, és bármi is történjen, és bárki, bármi is jöjjön, ez már így marad örökre. (Eszedbe ne jusson valaha is a pozíciódért küzdeni, az már adott!)
Egyszerűen elfáradt, egyedüllétre van szüksége. Engedd őt el, hagyjad egy kicsit magára, hogy magával lehessen! Sok ez, fel kell dolgoznia. Valójában mindenkinek, de az emberek sokszor betegesen “jólneveltek”, avagy képesek az önmaguk megbetegítéséig játszani a jólneveltet, nehogy valakinek a családból vagy a környezetből “meglegyen a véleménye róla” – és aztán egyszercsak ilyen butaságot böfögnek föl, hogy : “már nem szeretlek, a gyerekek átvették a szívemben a helyed.” (Ja, éppen azon a grádicson ücsörögtél, ahova most a gyerekek csücsültek át, mint egy Fradi meccsen a lelátón…)
A szeretet ennél sokkal mélyebben lakik. Légy bölcs, és engedd, hogy ezt meglássa a férjed is. De ezt csak kívülről, távolról fogja meglátni. Bíztasd őt, menjen el egyedül pihenni, ha teheti, akár “nyaralni” is. Hadd lássa meg távolról, mit jelentesz neki! (Én 33 éves voltam, amikor egy barátnőmmel kettesben elmentem 10 napra Barcelona mellé nyaralni. Az első 3 napban szorulásom volt attól, hogy mennyire hiányoznak a gyerekeim, és én mennyire hiányozhatok nekik. A nyolcadik napon már azon gondolkodtam, hogy nem
biztos, hogy hazamegyek a menetrendszerinti járatommal, lehet, hogy maradok még 1-2 hónapot, mert akadt egy muzsikus, aki velem dolgozott volna.) Ma már tudom, hogy ez is kellett ahhoz, hogy 2 évvel később önálló “leánylakást” béreljek magamnak.
 |
Biztasd arra, hogy ha ki tud emelkedni a mai rabszolgalét nyomorult és kicsinyes pénzhajhászó őrületéből, és valóban fontos dolgokkal tud foglalkozni, mint például önmaga, a saját lelke, akkor ez jelenleg mindenkinek a legjobb! Jelenleg talán mindennél fontosabb. Fontosabb, mint a cég 538. számú ütemterve, vagy a gyerekek esti lefektetése, anyuék hétvégi meglátogatása, stb… mindennél fontosabb, hogy rendet rakhasson magában.
És persze ez rád is vonatkozik. Felejtsd el azt a hülyeséget, hogy két összetartozó embernek állandóan együtt kell lennie! Ez egy rémálom, vagy betegség! (Nyilván, vannak szorongó társfüggők is.) Több mint 10 év és 3 gyerek után úgy kell nektek a szabadság, mint éhes csecsemőnek az anyamell! Segítsétek egymást ebben! Legyetek igazi társak, partnerek! Egy közös ügy – a család – szövetségesei.
Hagyjad – sőt, biztasd -, hadd járjon el alkalmanként egyedül, a barátaival szórakozni, kikapcsolódni, ahogyan te is a tieiddel! Legyenek egymástól független energia-adó események az életetekben, ahol nincs számonkérés, szemrehányás, csak a pozitív, egymásnak átadott élménybeszámoló! Ne törődjetek vele, ha ez nem tetszik az anyukáknak, apukáknak vagy bárkinek, a lényeg, hogy tudatosítsátok, mindenkinek szüksége van saját, autonóm szférára, különben majom lesz, báb, alkoholista, kiégett, megkeseredett, vagy elmebeteg.
Járjatok el külön is szórakozni, töltődni, sportolni, vagy bárhova, ami nektek jó, erőt adó. De szervezzétek meg azt is, hogy együtt is legyenek közös pozitív élményeitek – a gyerekeken és a családon kívül is! Szervezzétek be a nagyszülőket, barátokat, bébiszittert, vagy aki épp nektek segít, a lényeg, hogy legyen tisztán együtt töltött közös pozitív élményetek is! Így hódítsd vissza a férjed! Ne a kétségbeesett, csimpaszkodó, követelőző, házsártos feleségként oszd ki őt, és vesd a szemére, hogy már nem olyan, mint régen, hanem nagyvonalúan, bölcsen és megértőn segítsd őt, hogy kilazuljon, felszabaduljon, hogy egyáltalán képes legyen a kötelességek sűrűjéből rálátni a saját életére. Hogy hosszú távon megláthassa azt is, hogy milyen bölcs, odaadó és megértő az ő segítő felesége, gyermekei anyja. Mert az igaz szeretet mélyen lakik, és nem a felületek érzetében. És amit megadsz neki, azt kérd meg magadnak is! Egyes estéken ő lesz a gyerekekkel, más estéken pedig te!
És lesznek esték, amikor együtt vagytok, tisztán együtt az örömben, egymásban. (Színház, mozi, vacsora, koncert, haverok, buli, csavargás, miegymás, nem kell mondani.) Szóval: életforma- és szemléletváltás! Nem kell a hét minden napján mindketten együtt tolni a hétköznap minden estéjét! Elég négyet, ötöt. Egy este te vagy barátokkal vagy tai chin, jógán, hastáncon, pszichodrámán, kerámián, moziban, énekkaron, vagy ami jólesik, a másik este ő. 2-3 hetente – vagy ahogy meg tudjátok szervezni – pedig együtt lazultok, töltődtök, és figyeltek tisztán egymásra. Nyilván ezek az arányok és számok csak irányvonalak, úgyis érted a lényeget,hogy miről beszélek.
A férjedet úgy hódíthatod vissza, ha nem egy panaszkodó, házsártos, kötelességektől terhes és megkeseredett asszony leszel, hanem egy életvidám, toleráns, megértő, segítő, és az életet élvezni tudó nő. Te is tudod, hogy valójában a kisugárzás számít, és nem a derékbőség!
Úgyhogy hajrá, ha változást akarsz az életedben, akkor rajta: változzál! Biztosan meg tudod csinálni! Sok-sok erőt, örömöt!
Soma Mamagésa
Tipp: Somának a következő címre írhattok: soma@nlcafe.hu
