2005. November 07.

“Fontos, hogy mást ne bántsak meg”

Rita államvizsgára készül, és mellette németórákat ad egy általános iskolában. Úgy érzi, bár nem egy elveszett teremtés, néha mégis erélyesebben kellene fellépnie az érdekeiért.

nlc

A hét témája a Nők Lapjában:
Higgadt oroszlán, vagy harcias amazon legyek?

Hiba volna azt gondolnunk, hogy az élet csatamező, amelyen folyton kivont karddal kell rohangálnunk. Ezernyi módja van annak, hogy elérjük céljainkat. De azért nem árt olykor, ha van az eszköztárunkban egy kis rámenősség – ne szépítsük: erőszakosság -, hogy bebizonyítsuk, ilyen leányt/legényt még nem hordott a hátán a Föld! És hogy tudassuk, minket aztán nem lehet úton-útfélen zsebre vágni! Vagy legalább, hogy jelezzük: mi is a világon vagyunk. És Na mindegy! Szóval, hogy szeretnénk egy kis levegőt venni! Ha még jut.

További írások:

Soha ne gyengülj el, soha ne sírj! »

Talán még ma is várná a gyest »

A leghatásosabb női agresszió: a megsértődés »

Az összeállítást készítették:

Mihalicz Csilla, Fejős Éva, Kégl Ágnes, Wlcsek Anna

– Ha nem vagy határozott, az emberek megérzik, és megpróbálják kihasználni – mondja. – Tavaly egy hallgatói tanévet Németországban töltöttem. Jó iskola volt. A kinti tapasztalatok olyan jó hatással voltak rám, hogy bárkinek merem ajánlani, menjen külföldre tanulni. Az idegen nyelvi környezetben csak magadra számíthatsz. Ráadásul mindenütt általános jelenség, hogy ha van valami feladat, elintéznivaló, ami a közös érdekünket szolgálná, valahogy nem akad rá jelentkező. Odakinn megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket, és a kinti tapasztalatokat próbálom itthon is kamatoztatni.
Bár a családom és az ismerőseim inkább határozottnak tartanak, én mégsem így gondolom. Szerintem a bennem levő eltökéltség éppen annyira elég, hogy néha elkerüljek egy-egy földbe döngölést.
Mindig úgy próbálom a magam érdekét előtérbe helyezni, hogy ezzel ne ártsak másoknak. Például mindig lelkiismeret-furdalásom van, ha egy boltban valamilyen incidens ér, és nekem reklamálnom kell. Rendszerint úgy érzem, nem az eladó tehet róla, hogy már megint romlott tejet árulnak, hogy kétszer számolnak föl valamit, amiből csak egyet vettem, vagy nem azt az árat ütik be a pénztárnál, amelyik akciósan meg volt hirdetve. Ilyenkor néha csak magamban bosszankodom. Ha már többedszer csapnak be, akkor is először udvariasan próbálom az igazamat bebizonyítani. Csak akkor váltok keményebb hangnemre, ha udvariatlanul bánnak velem. Talán ha önzőbb lennék, most valamivel előrébb tartanék, de nem érezném jól magam. Már csak azért sem, mert a barátom előtt nem szeretek apró dolgokért balhézni. Szerintem ez nem nőies, és a férfiak számára talán taszító is ez a viselkedés. Persze alapos mérlegelés után, ha már harmadszor csaptak be, és úgy ítélem meg, hogy szólnom kell, megteszem. A “tudatos agressziómnak” köszönhetően (nevezzük így azt, hogy kézben tartom a dolgaimat) elértem, hogy a főiskolán érvényesülni tudok, és az ügyeimet végül mindig sikerül elintéznem. Furcsa kettősség ez: azért küzdesz, hogy ember tudj maradni ebben a világban, ahol mindenki barátságtalan az idegenekkel, miközben te is úgy próbálsz felülmaradni, hogy néha – nem szándékosan, de óhatatlanul – átgázolsz másokon. Azt hiszem, bizonytalan vagyok