| A hét témája a Nők Lapjában: A csábítás trükkjei Van egy (több) férfitípus. Hatalom, siker, izzás: valamiért helyzetben van. Hatni tud. Belefúrja a nő szemébe a tekintetét. Sok nőébe. Mond nekik szépeket. Kitapasztalta már, mi az, ami betalál. A nő gyengül, és hinni kezd. Többnyire. Folyik a legérdekesebb játék a világon: spekuláció a gondolatokkal, manipuláció az érzésekkel (amíg le nem ránt az örvény, és akkor minden taktika, szabály darabokra hullik.) Ki ne akarna belelátni az ilyen férfi fejébe játszma közben? További írások: Emelgeti a lábát a dinnye » ”Az a valami nem én vagyok” » Az összeállítást készítette: Dobray Sarolta |
Most csak múlt időben tudok beszélni, mert jelenleg nagyon szerelmes vagyok az élettársamba szögezi le gyorsan. Az öreg Don Juan már kicsit más, mint a fiatal Bár azért ugyanúgy észreveszem a nők tekintetében, hogy lenne keresnivalóm. És nagy dolognak érzem, hogy mégsem engedek.
A színész tetszik nekik, vagy a férfi?
Tény, hogy ez a népszerűséggel jár. Egyrészt. De gyakran járok külföldre, ahol idegen vagyok, mégis ugyanúgy ismerkedem, mint itthon. És az a legjobb érzés, ha csupán önmagamért szeretnek, de hazudnék, ha azt mondanám, nem használtam ki a színészségemből adódó előnyöket. Ha egy nőnek ezért jöttem be, vagyok annyira önző, hogy elfogadtam a dolgot, sőt, halálosan élveztem így is. Aztán ezek a lányok megismerték a gyengéimet, és rájöttek, hogy ez a pasi mégsem akkora nimbusz, hogy nekem is lyukas a zoknim és szakadt a gatyám. Akkor éreztem, hogy valami elmúlt bennük, és minden további nélkül elhagytam őket. Hiszen ott volt a következő, aki szép új zoknit, és friss, tiszta gatyát látott rajtam. Képletesen, persze. És ez így ment De igazából mindig a nők választják ki a férfit, és pontosan tisztában vannak vele, hogy ebben a dologban ők döntenek.
Tehát több százan döntöttek úgy, hogy
Igen. De most, hatvanévesen már van bizonyos rálátásom a dolgokra. Hogy tulajdonképpen ugyanolyan boldog lettem volna, ha egyetlen nő mellett tartok ki, mint sok száz mellett. Így, az idő távlatából már összemosódnak: típusokká válnak az egyéniségek. Akikről akkor azt hittem, csak ő olyan, amilyen, abból találtam még ötvenet.
 |
| Dózsa László |
Például az ízek, a szagok. Én, ha ránézek egy nőre, pontosan tudom, milyen ízű a szája, milyen szaga lesz a bőrének: buja, üde
Minden típushoz másképp kell közeledni?
Az ember játszik ezzel. Például minden nőnél betalál még a legokosabbaknál is , ha azt mondom neki: milyen kislányos szemeid vannak! Vagy ha azt látom, nincs nagy melle, megjegyzem, én utálom a nagymellű nőket. Ezek persze abszolút kiszámított mondatok. Biztos, hogy ez a don juaniság valami szexuális túlfűtöttséget is jelent. De ahhoz, hogy most boldog lehessek a barátnőmmel, kellett az a sok előtte Így tudom, hogy ő a tökéletes, hiszen az összes eddigi nő benne sűrűsödik össze.
Azért egy idő után biztos le is nyugszik az ember.
Felhívom a figyelmet, hogy ilyen nincs! Mert aki húszévesen el tudta varázsolni a másik nemet, az hatvanévesen is elfogja.
Egy szerelem mellett is?!
Én mindig vadásztam arra, hogy valami szerelem legyen az életemben. Az kell. Volt, hogy megszenvedem érte, de olyankor igazából nem is érdekel más nő. A mai napig nem jöttem rá, hogyan tudnak úgy becserkészni, hogy észre sem veszem, és már ott vagyok a hálójukban!
Az interjú folytatását és további írásokat a Nők Lapja november 16-án megjelenő 46-os számában olvashatsz!
