Mondd el, mi fáj!

Mivel délután ötkor még nincs pörgés, van időnk beszélgetni. Arról, hogy mi az, ami fáj. Nekik. A pultosoknak, a mixereknek, a felszolgálóknak. Akik segítenek abban, hogy mi felelőtlenül szórakozzunk, ha egy étteremben vacsorázunk, vagy átmulatjuk az éjszakát.

– Sajnos, Magyarországon furcsa kép alakult ki a pultos és felszolgáló szakmáról. Az emberek úgy gondolják, hogy ez aljamunka, amelyhez nem kell semmiféle szaktudás – kezdi Edit. Huszonéves, bár külsőre nem több tizenhétnél. Öt éve vendéglátózik.

– Szerencsére azért sokat javult a helyzet az elmúlt években, legalábbis ott, ahol én dolgozom – veti közbe Kata, aki egy elitebb étteremben szolgál fel. Ő már lassan harminc, de ő is csak egy állomásnak tekinti a felszolgálást. – Alapvetően minden attól függ, milyen a vendégkör. Az embereket lehet kezelni, még ha néha nagyot csalódunk is bennük.

– Ebben a szakmában kiderül, hogy egy bizonyos mennyiségű alkohol után nincs különbség két ember között – teszi hozzá Klára. Ő egy diszkóban pultos. – Egy öltönyös-nyakkendős férfi a harmadik kör után ugyanolyan, mint a tarisznyás csöves. Sőt, a tapasztalataim azt mutatják, hogy az intelligensebbnek kinéző ember sokszor bunkóbb, mint az a szerencsétlen másik. A legagresszívebbek a jómódú fiatalok, akiknek diplomájuk van, és esetleg éltek külföldön. Tombol bennük a megfelelési vágy, a bizonyítási kényszer. Ha pedig aznap épp valami rossz történt velük, akkor az őket kiszolgálókon vezetik le a felgyülemlett stresszt.

Sikerélmény

– A felszolgálás verkli, amely nem nyújt sok sikerélményt – veszi vissza a szót Kata. Ő egyébként hármuk közül az egyetlen „elhivatott”, aki hosszú távon szeretne a szakmában maradni. A többiek szerint nagyon ért hozzá. – A borravaló talán az egyetlen, amely rendesen méri, hogy mennyire volt elégedett veled a vendég. Ezt azonban sok dolog befolyásolja: a vendég anyagi helyzete, pillanatnyi hangulata, az, hogy honnan jött… A külföldiek például szinte sosem adnak borravalót, mert náluk ez nem szokás. Ilyenkor a kollégákkal megpróbálunk annyira kirívóan jók lenni, hogy a végén mégiscsak csurranjon-cseppenjen valami, de ez érthető módon nem mindig válik be. Megköszönik, majd elmennek. A tizedik hasonló élmény után pedig már nem annyira motivált az ember, mint a legelején…

Becstelenség

Meglep, hogy mindhárom lánynak a szakmán belüli becstelenség fáj a legjobban. Az, hogy nem lehet megbízni a kollégákban.

– Nem tudom, hogy a múlt rendszer miatt van-e ez, de a legtöbb régi vendéglátós, aki érti a dolgát, ahhoz szokott, hogy neki csalni kell ahhoz, hogy meg tudjon élni – meséli Edit – Azt hiszem, ez azért alakult ki, mert a vendéglátósok nagy részének a borravaló nem fizetés-kiegészítés, hanem maga a kereset. Ezek után talán érthető, hogy a legtöbb helyen mindenki lop mindenkitől. De mindannyiunk életét megkeseríti, hogy folyamatosan azt kell figyelnünk, hogy ki, mit emel el a közös kasszából.

– Talán ezért is van az, hogy ma már a legtöbb helyre szívesebben vesznek fel szakmailag nem annyira tapasztalt, de a főnökség reményei szerint becsületesebb embereket: egyetemistákat, fiatalokat. – teszi hozzá Kata – Vagy a főnökök a fix fizetés mellett döntenek, és cserébe a borravalót egy az egyben elteszik. A baj az, hogy az ilyen helyeken tényleg rabszolgaként kezelik az alkalmazottakat. A felszolgálók nem tudják ellenőrizni, hogy mennyi borravalót kapnak, mert csak a fizetőpincér érintkezhet a pénzzel. A régi munkahelyemen előfordult, hogy levonták a fizetésem egy részét, mert állítólag elszámoltam valamit a nyilvántartásban. Én persze nem tudtam visszafelé ellenőrizni, mert semmilyen szinten nem láttam bele az üzletmenetbe. A főnököm elvárta, hogy maximálisan megbízzam abban, hogy ő hogyan számolta ki a forgalmat.

– Pedig az üzletvezetőknek sokszor nincs meg a tudásuk, így nehéz őket komolyan venni, mint főnököket – mondja Klára. – Sokan a pénzbefektetés miatt nyitnak vendéglátóhelyet, és rokont vagy ismerőst alkalmaznak üzletvezetőként. A bizalmat részesítik előnyben a szakmával szemben.

A teljes cikk a 47. heti, november 23-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.