Mi az, amit még én sem tudok Schobert Norbertről?
Szép helyen lakik. Közel a Dunához, a Pilis lábainál, egy nagykertes házban. Eszembe villan a kicsi, pesti legénylakása, ott még csak építgette a jövőjét. Valahol mélyen, talán már kirajzolódott benne egy ilyen háznak a képe, vagy hasonlóé, de előbb szakmailag akarta megvetni a lábát. Most örül, hogy bevezethet családi szentélyükbe. Mutatja a kiságyas gyerekszobákat, a saját dolgozóját, a kertben a hatalmas trambulint: azon szokott ugrálni a lányával, Larával. Réka, a felesége tapintatosan elvonult a gyerekekkel és a két kutyával, hogy ne zavarják a beszélgetést.
Kár, hogy nem látod őket. Nagy show. Most öten beszállnak az autóba áradozik Norbi. Réka bébihordozóban leviszi a kicsit, Lara visítva rohangál a parton, Szultán szétfutja magát, kergeti a vadkacsákat, nyomában Kvemmel, a hangosan ugató németjuhász kiskutyával. Ezt én nem tudnám így levezényelni, ahogy a feleségem. Tudok koncentrálni a munkámra, de ötfelé képtelen lennék megosztani a figyelmemet. Azt hiszem, nem tudnék anya lenni.
Nem is kell. Kispapának azért még jó lehetnél.
Kizárt. Szeretem magam férfinak érezni. Erős kezű, jókedvű apának, teljes értékű anyagi és emberi támasznak. Két éve a lányom születése óriási energiákat adott ahhoz, hogy megújuljak. Akkoriban leszállóágban voltam a videóhamisítások és az illegális másolások miatt összeomlani látszott mindaz, amire rátettem az életünket. Meg kellett mutatnom, hogy tudok olyan apa, üzletember, pénzkereső férj lenni, aki nem roppan össze a kudarctól. Ekkor hoztam össze az update-et és az ételkihordó egészségkonyhát. Utána annyira elfáradtam, hogy már gondolkodtam a visszavonuláson, de a fiam születése ismét adott egy óriási erőt.
Akartátok a másodikat?
Nagyon. Lara egyéves volt, amikor elmentünk nyaralni, és azt mondtam Rékának, hogy nagyon szeretnék még egy gyereket. Ha lány lesz, akkor még egyet. Ugyanakkor hittem abban, hogy fiunk lesz.
Miből gondoltad?
Olvastam arról, ha egy házaspár rendszeresen szeretkezik, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy lányuk születik. Amennyiben ritkán érintkeznek, és a férfi keményen sportol, akkor a hormonszintje megemelkedik, másként alakulnak a kromoszómák, tehát nagyobb az esélye annak, hogy fiuk lesz. A háború után is sokkal több fiú született. Hazajöttek a frontról a férfiak, ki voltak éhezve az asszonyra, és a természet helyreállította az egyensúlyt. Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk ezt a módszert. Egy hónapig úgy éltünk, mintha jegyben járnánk.
Csoda, hogy kibírtad.
Huszonkét fokos dézsában úszkáltam, hogy lehűtsem magam. Naponta tíz kilométert futottam, súlyzóztam ez más szempontból sem vált a hátrányomra , kőkeményen túlléptem a saját magam kitalálta életformámat. Alig ittam alkoholt, zsírtalan húsokat fogyasztottam és salátát. Egy hónap után úgy éreztem magam, akár egy feltüzelt gladiátor. Bejött, mert fiunk lett.
Miért volt ez olyan fontos?
Mindig irigyeltem azokat a családokat, ahol apáról fiúra szállt a mesterség. Az egészséges életmód újkori kultusza akkor kezdődött, amikor kamaszodtam, s ha már ebben sikerült létrehoznom valamit, azt szeretném továbbadni egy fiúnak.
Mi van akkor, ha a lányod lesz az utódod?
Semmi sem kizárt. Lara viszi tovább az anyja vonalát, a fiam az enyémet. Legábbis remélem. A másik oka, amiért fiúra vágytam, az apakép hiánya. Az édesapámat ezidáig nem ismertem. Annyit tudtam róla, hogy nem akart engem, és meghalt, amikor kicsi voltam. Nevelőapa és Édesanyám nevelt, nagyapám vett a nevére, aki orvos volt. Norbi az igazi nevem, az összes többi jött valahonnét. Azért akartam egy fiút, hogy átélhessem azt, ami nekem soha nem adatott meg: a teljes boldog család.
Nem vagy egy kicsit igazságtalan az édesanyádhoz, akinek te vagy a mindene?
A kettő nem ugyanaz. Az anya a szeretet. Tud vigasztalni, segíteni, otthont teremteni, de nem tud férfiképet adni. Nekem pont ez a férfikép hiányzott egész életemben. A biztonság és a példakép, amit csak egy apa adhat a fiának. Akinek ismerem a szokásait, az értékítéletét, egy vérből valók vagyunk. Ő mondja meg, amikor ott állok tétován, kamaszon, hogy mi a fenét csináljak, merre menjek tovább. Egy anya ezt nem tudja, csak próbálja megmondani a fiának.
A teljes cikk a 48. heti, november 30-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.
