A hét témája a Nők Lapjában: |
Amikor a szüleim megleptek életem első kutyájával, azonnal elkezdtem vele kutyaiskolába járni, és hamar engedelmessé neveltem. Tizenhat évesen már mások is rám bízták engedetlen kutyáikat, mert látták, hogy van érzékem az ebek kiképzéséhez mosolyog. Mariann az iskola után kutyamentes munkahelyeken is kipróbálta magát, de mindig visszavágyott a kutyasuliba, és hobbiból továbbra is oktatta ismerősei kutyáit, no és persze a sajátját. Érezte: a szívére kellene hallgatnia, hiszen egyik munkája sem adott számára olyan sikerélményt, mint a négylábúkkal való foglalkozás. Elkezdett kutyakiképzőként dolgozni, és kutyapanziót is nyitott. Egyszobás, pesti lakásából azért költözött ki a városból, hogy az ebek minél nagyobb területet birtokolhassanak. Kedvese is imádja a négylábúakat, így hát nem csoda, hogy hét saját ebük van, s mindig lakik náluk néhány vendégkutya is.
Teljesen természetes számomra, hogy a párom ugyanúgy rajong az ebekért, mint én. A kilencéves kisfiam is a kutyák szerelmese, csak sajnos, nem mindig érti meg, hogy nem lehet mindegyikhez odarohanni és megpuszilni Kutya nélkül nem tudnék élni. Amikor elpusztult az első kutyám, két nappal később már volt egy másik.
Amikor kérdezem, vajon keménynek kell-e lennie egy kutyakiképzőnek, Mariann azt mondja, inkább a határozottság, a következetesség, a belső kisugárzás és a tetterő fontos.
 |
A témához kapcsolódó további írásokat a Nők Lapja december 7-én megjelenő 49-es számában olvashatsz!
