A hét témája a Nők Lapjában: |
Mindig szerettem a finom, puha fonalakat, jó volt megérinteni a különböző textíliákat, és eleinte önmagamnak, később a családomnak is készítettem különböző ruhadarabokat és lakberendezési díszeket meséli. Kutatóintézetben dolgoztam, doktori címet szereztem, tanulmányokat írtam, konferenciákon tartottam szakmai előadásokat de idővel kezdtem úgy érezni, hogy mindez már nem izgat túlságosan. Textillel szerettem volna valamit kezdeni, de akkor még nem igazán tudtam, hogy mit. Gyerekeim kabátjaira rávarrtam, amit csak kívántak, helikoptert, autót, földgömböt. Valaki felvilágosított: ez a patchwork (foltvarrás). Felkerestem a Foltvarró Céhet, és kimentem velük 1996-ban Lyonba, a Quilt Expóra. Ott jöttem rá, hogy nemcsak hagyományos takarókat lehet így készíteni, hanem modern képeket is. Akkor érlelődött meg bennem: ezzel kellene foglalkoznom! Megtanultam a technikákat, majd elkezdtem textilkollázsokat készíteni (ez azt jelenti, hogy anyagdarabkákat varrtam egymásra, és így alkottam munkáimat). Az így elkészült textilképeket ugyanúgy falra lehet akasztani, mint az olajfestményeket.
Eszter néhány évig a kutatóintézeti munkája mellett, hobbiból készítette képeit, s közben vívódott: váltson-e egészen? Mint mondja, nem volt könnyű döntés, hiszen három gyerek édesanyjaként, negyvenkét évesen kellett választania: szabadidős szenvedélyének szentelje-e az életét.
 |
A témához kapcsolódó további írásokat a Nők Lapja december 7-én megjelenő 49-es számában olvashatsz!
